A fehér elefánt formájú hegyek

Az Ebro völgyének túlsó oldalán hosszú, fehér hegyek emelkedtek. Ezen az oldalon nem volt se fa, se árnyék, a vasútállomás két sínpár közt, a napon sütkérezett. Szorosan az állomás tövében az épület vetett egy kis meleg árnyékot, a söntés nyitott ajtajában pedig bambuszból fűzött gyöngyfüggöny lógott, a legyek ellen. Az amerikai fiatalember és a lány, aki vele volt, kint ült az árnyékban egy asztalnál. Rekkenő hőség volt, Barcelonából... Tovább

Macska az esőben

Csak két amerikai lakott a szállodában. Nem ismertek senkit azok közül, akikkel a lépcsőn, szobájukból menet és visszajövet találkoztak. Második emeleti szobájuk a tengerre nézett. Meg a parkra és a háborús emlékműre. Nagy pálmák és zöld padok voltak a parkban. Jó időben mindig megjelent itt egy művész a festőállványával. A művészek szerették a pálmák vonalát, a parkra néző szállodák élénk színeit és a tengert. Az olaszok messzi... Tovább

A hit

A sikerbe vetett hit a legbiztosabb eszköz a sikertelenség ellen. Jézus azt mondja: „Ha akkora hitetek volna, mint a mustármag, azt mondanátok ennek a hegynek: Menj innen amoda és elmenne; és semmi sem volna lehetetlen néktek.” De hogyan érjük el a hitet? Számos úton lehet eljutni az igazi hithez. Bármelyik utat járjuk is, a hit végül is az EGYETLEN erővel való összhang eredménye. Ha egészen biztosak vagyunk abban, hogy helyesen cselekszünk, abból hegyeket... Tovább

A Lényeged dala

Szellős nyári napon a békés ligetben ketten ültek csendben nagy-nagy figyelemben. A lombkoronán átszökő fénysugarak a hajlongó fűszálakkal játszadoztak. A tudásról beszélt az öreg tanító zsongó szavakkal tanítványt szólítón. Az ifjú csela fontos lépéshez érkezett. Elmélyült magában, fontolva kérdezett. -Mond nékem mester ki tudod a lényeget, mi hajtja egyre a lelki fényemet nyughatatlanul tovább és tovább ha tudom, hogy az élet illanó... Tovább

A farkas és a rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. “Milyen szép!” – gondolta – “Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte. – Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség! – Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki? “Mind... Tovább

Ne menj a romok közé!

“Gárdonyi így fejezi be az Isten rabjait: A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa. Jól tette? Jobb lenne nyitott szívvel élni? Vállalnád, hogy belelássanak?” “Füst Milánhoz, ifjúkorában, egy beszélgetés során így szól a barátja: – Ha akarod, most még őszintébb leszek hozzád! – Kérlek, ne tedd! – felelte. – Ennél őszintébb már ne legyél! Már akkor tudhatott valamit a bizalmas közlések... Tovább

A szépség belülről fakad

Sokféle fogalmunk van a szépségről. De ami biztos, hogy az igazi szépség az belülről, a lelkünkből tükröződik vissza. A belső kisugárzásunk az, ami igazán meghatározó. Sokszor amikor rossz hangulattal indítunk egy napot, elégedetlenek vagyunk magunkkal, a sorsunkkal és még a tükörből ránk néző arc is azt a benyomást sugallja, hogy egy megtört fásult ember bír csak visszanézni ránk, érezni fogjuk a késztetést, hogy érdemes azon fáradoznunk,... Tovább

Adni és elfogadni

Azt mondják, a valódi szeretet: ad. Aki igazán szeret, az mindig csak ad, állandóan és számolatlanul. Nem kapni akar, csakis adni. Sugárzik, mint a Nap, dől belőle a szeretet ereje. Szüntelen adásban van. Igaz ez? Lássuk csak! Tudjuk már, hogy a gyermeki szeretet nem ilyen. Ő még kapni akar. Meghalna, ha nem kapna; ezért kapaszkodik, és vonzalma egyirányú: elfogadó. Az adás képessége csak jóval később születik meg bennünk – ha egyáltalán megszületik.... Tovább

Pozitív emberek

“Pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen “vámpír” lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden élő felületre rátapadnak. Falánk csecsemő szájával szívják, amíg erő van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik belőlük. A pozitív emberek nem vérrel,... Tovább

A kőfaragó

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. “Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene... Tovább