Először szeress bele!

„Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.” Vannak nagyon sűrű pillanataink, amelyekben benne van: múlt, jelen, jövő. Abban a másodpercben, amikor apánk magja becsapódott anyánk várakozó petesejtjébe, lényegében minden eldőlt, de lehet, hogy még előbb. Amikor megkívánták egymást, „úgy”, vagy talán akkor, amikor eldöntöttük, hogy meg akarunk születni. Néha egy jó mondat... Tovább

Ami szívetek vágya, az válik valóra

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyijuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak... Tovább

A megbocsátásról

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit? A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: „És most?” Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva... Tovább

Ha tudod…

Ha tudatosan belegondolunk abba, hogy, igazából nem tudhatjuk, hogy mennyi idő is áll a rendelkezésünkre, mégis úgy teszünk, és néha úgy viselkedünk az életünk során, mintha földi létünk az idők végezetéig tartana. Vajon annak tudatában, hogy az időnk véges, mégis miért nem cselekszünk sürgetően olyan dolgokat, hogy majd a halálunk pillanatában már csak a nyugalom és béke átható érzete maradjon bennünk? Ha már tudod, hogy az időd csak... Tovább

Próbáljatok meg szeretni valakit!

Nekem azt mondta Isten, nem kell meghalnunk, de különféle okokból végül mindannyian úgy döntünk, hogy elhagyjuk a fizikai testünket. Mert, őszintén szólva, előbb-utóbb a végére járunk itteni dolgainknak, és akkor nincs szükségünk tovább erre a bizonyos életre és erre a bizonyos formára, hogy elérjük és megvalósítsuk, minek elérésére és megvalósítására idejöttünk. A mesterek, akik ezzel tökéletesen tisztában vannak, olyan könnyedén... Tovább

A magány felismerése

Van úgy, hogy bármennyi ember is vesz körül és bármennyi ember is mondja azt, hogy szeret bennünket, mégis magányosnak érezzük magunkat. Olyan magány ez, melyen nem segítenek a külső körülmények. Egyedül kell megbirkóznunk vele, és egyedül kell felfedeznünk azt a módszert amivel ezen enyhíteni tudunk. De mi is lehet számunkra ilyenkor a gyógyír? Miközben megvizsgáljuk az érzést, azt hogy mitől alakulhatott ez ki bennünk, és figyeljük a kapott... Tovább

A forrás benned van

„Ne feledd, hogy a lelked legmélyén boldog vagy! Csak ezt most nem éled át.” Ez a mondat nem vigasztalás. Sőt. Inkább figyelmeztetés, hogy nem vagy képes megélni azt, ami vagy. Felhők között jársz, nem is tudod, hogy süt a Nap, ahogy azt sem, hogy van-e Nap egyáltalán. A szürke felhőket és a félhomályt tartod valóságnak, és a boldogságot nagy hiányként éled meg. Nincs is szó erre a negatív állapotra. A jóra van a rossz, a fényre van... Tovább

Amikor az erdőre kimégy…

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell. A virágokat... Tovább

Micimackó Módszer

Mire az Erdő alá ért, jókorára megnőtt a patak. Majdnem folyó lett belőle. Na és az ekkorára megdagadt Patak már nem ugrál és csörgedezik, mint egy patak, mert akkor még fiatal és kicsi. Így mint folyó szép méltóságosan hömpölyög. Tudja, hová ér, mondja is magának: Sietni, azt nem muszáj. Egyszer úgyis odaérünk. Mi is odaértünk ahhoz, amit a taoista nem-cselekvés legfőbb alapelemének tartanak. Kínában Vu Vej a neve. Ugyanilyen jellegű Micimackó... Tovább

A tükör

Hiúság és önzés Az ember, mondják, egyéb természeti lényektől abban különbözik, hogy önző. A megállapítás rossz. Minden lény az. Sőt: az ember mintha kevésbé volna önző, mint az állat. Persze, nem azért, mert jobb, hanem azért, mert ostobább. Inkább így: azért, mert az állat egoizmusa józan és éber. Még jobban: mert ez az önzés objektív. Az ember is azt akarja, hogy amit tesz, hasznára legyen. De: „csak egészen kevés embernek van ahhoz,... Tovább