Az időtakarék

“Egy nap Fusi úr az üzlete ajtajában állt, s vendégre várt. Az inas szabadnapos volt, Fusi úr egyedül volt. Nézte, hogyan csobog az eső az utcakövekre, borús nap volt, s Fusi úr lelkében sem sütött a nap. “Így telik az életem – töprengett –, csattogtatom az ollót, fecsegek szappanozás közben. Egyáltalán, mi marad nekem az életből? Ha egyszer meghalok, olyan lesz, mintha sose nem is léteztem volna.” No, ez nem úgy volt, mintha... Tovább

A rossz tapasztalatok megértése

Amikor valami rossz dolog ér bennünket, csak arra tudunk gondolni, hogy miért épp velünk történik mindez? Vajon miért érdemeltük ki ezt a sorstól? Hisz bizonyára mi nem is szolgáltunk rá semmivel arra, hogy most valami miatt szenvedjünk. De tudnunk kell, hogy minden rossz dolog ami történik velünk, még ha akkor nem is látjuk, előbb vagy utóbb de tanító értékűvé válik az életünkben. Nem véletlenül történik. Valamit abból a helyzetből meg kell... Tovább

Légy másmilyen!

Gyakran próbáltam elképzelni: Milyen lehet anyának lenni? Rengeteg asszonyt faggattam, az anyámat, a nagyanyámat, a feleségemet: Mondjátok, milyen érzés anyának lenni? Vajon mit élnék át, ha lenne bennem valaki? Mi lenne, ha mocorogni kezdene a testemben egy idegen ember, aki a méhemből bújik ki, és annyira az enyém, hogy úgy kell levágni rólam, mert hozzá van nőve a vérköreimhez? Nem a szülés élményére vagyok kíváncsi, hanem arra, hogyan szeretnék... Tovább

Az ítélkezés elfogultsága

Amikor nap mint nap szembekerülünk a világ kisebb nagyobb eseményeivel, emberekkel, állatokkal, növényekkel és ásványokkal, híreket és információkat hallunk gondolkozásunkat, ítélkezésünket bizonyos megszokottság, begyakoroltság, ismétlődő gondolatmenetek jellemzik. A dolgokról elsősorban az jut eszünkbe, amit tanultunk, hallottunk, eddig tapasztaltunk róluk. Kiskorunktól kezdve neveltetésünk, iskoláztatásunk révén kész ítéletek, verbális... Tovább

A sündisznó álma…

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak... Tovább

A napisten

Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában. Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára. Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak. A szegény ember nem tudta, kik valóképpen. Mondja a szegény ember: – Istené a szállás, kerüljenek beljebb, de előre megmondom, hogy nyugtalan éjszakájuk... Tovább

Hallgasson a szívére…

Befejezte a borotválkozást és a tükörben nézte még az arcát egy percig. Lehet, hogy nem is kinn, hanem itt bennem van ez a szépség? Nem a külső káoszban, hanem itt rajtam, de nem a felszínen, hanem a bőr, a szemek, a ráncok, az egész álarc mögött? Behunyta a szemét. Vajon milyen lehet? Ha megszabadítjuk ezt az arcot a pókerarctól, a homlokráncolós csábítás szerepjátékától, a lendületes kreatív igazgató kliséitől? Vajon milyen: egy szégyenkező... Tovább

Számadás a tálentomról

“Vedd vissza a talentomot, uram, az enyémet A kalmár be nem váltotta, el nem vette…” (Paul Claudel – Szép Ernő) Gazda aki (mintahogy meg vagyon írva) három szolgádnak Három tálentomot adtál aztán elmentél messzi vidékre S szerzett az első hozzá ezeret és százat a második abból A harmadik pedig elásta őrizve híven a kezérebízottat Jól tudom én hogy ettől a harmadiktól visszaveszed majd S adod annak aki ezeret és százat szerzett... Tovább

Fák

This is not an essay this is a poem from You for You and to You Talán nem éppen csak az emlékekkel való elteltség és nem a sóvárgott jövőre való várakozás, amikor az ember a maga egészében eltolódik a jelenből, a múltba süllyed, vagy még el nem érkezett időben él, de nincs jelen sem a múltban sem a jövőben, éppen úgy, ahogy nincs a jelenben, alája merül, vagy ami ugyanaz, föléje emelkedik; van nap, hét, ennél hosszabb, egész korszak, hogy befogadásra... Tovább

A pillangók királya

Mikor én iskolás gyerek voltam, de sok szép lepkét fogtam! Egyszer valami erdőkerülő vetődött a házunkhoz. Eldicsekedtem neki egy gyönyörű pillangóval. – Nem sokat ér ez, öcsém, míg meg nem szerzed hozzá a pillangókirályt is. Majd kőbálvánnyá meredtem, úgy elszomorodtam. – Milyen az a pillangókirály? Sose hallottam én ilyenről, könyvekben sincs lerajzolva. – Hja, öcsém, nem is ösmerik ám azt a könyvcsináló urak. Én magam... Tovább

Oldal 7 of 174567891015