A fa

A falutól nem messze volt egy erdő. Azt hallottam, hogy a természet közelsége jobbá teszi az embert. Én úgy döntöttem, hogy jobb ember szeretnék lenni. Ki is találtam magamnak, hogy több időt fogok tölteni az erdőben. Megfigyelem a növényzetet, az állatokat, lehullt faleveleket gyűjtök… Szóval elkezdtem kijárni az erdőbe, mint ahogy azt elterveztem. Volt ott egy fa. Egy különös fa. Ez a fa mozgott. Változtatta a helyét. Eleinte én sem hittem el.... Tovább

Üresség ami nem üresség

Vizsgálódásom tárgya, az üresség fogalmára esett… Amikor szembe kerül velem az üresség, az az állapot, amit a Buddhizmusban is megneveznek mit egy megtapasztalható tényezőt, felmerül bennem a kérdés, hogy mit is tudunk igazán róla? Mert olyan, hogy üresség igazából számunkra talán csak fogalmi szinten nyerhet értelmet. Hisz önmagáról tapasztalati élménnyel nem biztos, hogy rendelkezünk. Mégpedig azért nem, mert ahhoz tudnunk kellene mit... Tovább

A jó párkapcsolat két szabad ember tánca

A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki. A férfi vezet – a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik. Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság.... Tovább

“Ki vagy te?”

Egy kis gondolatébresztő…  Tovább

A gondolat mibenléte

A gondolat mibenlétét két szempontból tanulmányozhatjuk: a tudat oldaláról, ami maga a tudás, vagy pedig a forma oldaláról, amelynek segítségével az ismereteket szerezzük, s amelynek a változásokkal szemben való fogékonysága teszi éppen lehetővé az ismeretek szerzését. Ebből a kétféle lehetőségből származott a filozófia két szélsőséges irányzata, melyeket el kell kerülnünk, mert mindkettő egyaránt figyelmen kívül hagyja a megnyilvánult... Tovább

Az igazi férfiasság titka

Te tudod, hogy milyen nemi szerepet él Ez a két Ős-szerepünk. Nő és férfi. Mindenkiben van. Anima és animus – mondja C. G. Jung. Az egyik a “megvalósult”, világos, tudatos oldalunk, a másik árnyékban és nem tudatosan, de valójában mindannyian kétneműek vagyunk. Ezt ne úgy képzeld, hogy két félből vagyunk összegyúrva, hanem úgy, hogy az Egy, az isteni Önvalónk, ha megvalósul a polaritás világában, nővé és férfivé osztja szét magát.... Tovább

Hol vagytok nőies nők?

Vajon mit lát a feleség a férj tekintetében? És miért vált a nőből szabadságharcos a férfi oldalán? Most olyasmit teszek, amit nem szabad. Nem szabad a két nemről külön beszélni. Egyrészt, mert Férfi és Nő mindenkiben benne van. Ha mélyebbre nézel magadban, látod, hogy lényednek legbenső rétege már nem “férfi” vagy “női” lelkület. Másrészt, mert kölcsönösen egymásban élünk: egy férfiről meg lehet mondani, milyen... Tovább

A szeretet kiskönyve

Ha meggondolod, melyik földi jelenség áll közelebb hozzád: a Nap, a Hold, a csillagok, a kő, a fa, a fűszál vagy egy ember – egyképpen tudsz válaszolni rá: embernek csak ember lehet társa. A Nap fénytengere felnyitja szemeidet, a Hold ragyogása pihenőre int, a pislákoló csillagok terelnek éjjeli utadon, a kő szilárdsága példát mutat az akarat hajlíthatatlanságára. A fa hűs árnyékában felüdülhetsz, és életed dolgai megkönnyebbednek. Egyetlen... Tovább

Ideje jött a mustármagocskának…

A fiatal pap ott állt a tó partján, ahol hagyták volt a népek, összekulcsolt kézzel, ég felé fordult ábrázattal, lehunyt szemmel imádkozva. – Tisztelendő Ecsém, minek zárja le a szemét – szólalt meg megette egy mély dörmögő hang –, fél talán, hogy megvakul, ha megpillantja Istent? A kopaszra nyírt, sápadt ábrázatú pap fölnyitotta szemeit és megbotránkozva nézett az ősz hajú, zömök, egyszerű öltözetű hegyi emberre, aki egymagában állt... Tovább

Igyekezz, hogy tiszta tükör lehess

Az öregember ott ült a barlang szájában, a pihenő padkán és csontos kezét odatartotta a roskadó tűz zsarátnoka fölé. Odébb, az aprító tönkön, ott ült a gyerek. Tizennégy éves ha lehetett, de ember módjára ült ott, ázott ködmönében, szakadozott harisnyában, ócska katonabakanccsal a lábán, s mellette a balta. Szeme kerekre nyílva, szomjasan csüngött a vénember minden szaván. Odakint szünet nélkül esett, esett a hideg, szürke, apró-szemű... Tovább