Az árpamag eredete
Sok ezer évvel ezelőtt létezett a Bula királyság. Hatalmas, sűrűn lakott birodalom volt. Népe marhahúst és birkahúst evett, tehén- vagy kecsketejet ivott. Gyümölcsfa alig akadt a királyság területén, s ami akadt, az is mind a királyi palota kertjében nőtt. Gyümölcsöt csupán a király, meg a miniszterei ehettek. A király fia Aku, a fiatal herceg, hallott arról, hogy Rivuda, a hegyi isten sok magot őriz, amelyekből földbe vetve finom gabona sarjad,... Tovább
A farkas és a rózsa
Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. “Milyen szép!” – gondolta – “Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte. – Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség! – Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki? “Mind... Tovább
A kőfaragó
Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. “Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene... Tovább
Ami szívetek vágya, az válik valóra
Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyijuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak... Tovább
A megbocsátásról
Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit? A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: “És most?” Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva... Tovább
Hol rejtőzik a világegyetem bölcsességének titka?
Az istenek mindenképpen azt akarták, hogy a világegyetem bölcsességének titka csak akkor kerüljön az emberek kezébe, ha már elég érettek rá. Ezért aztán elhatározták, hogy mindaddig őrizni fogják egy biztos rejtekhelyen, míg a halandók meg nem érnek annak megértésére. Összegyűltek egy tanácskozásra, hogy eldöntsék, hová rejthetnék el a titkot. Egyikőjük azt mondta, hogy vigyék fel a bölcsességet a legmagasabb hegycsúcsra. De gyorsan belátták,... Tovább
A tolvaj
A tolvaj egyik nap meglátta, hogy egy jól ismert gyémántkereskedő megvásárolja azt a gyémántot, amelyre egész életében várt. A legszebb, a legtisztább, a legtökéletesebb gyémánt volt. Nagyon izgatott lett, és követve a vonatra szálló gyémántkereskedőt, beült ugyanabba a fülkébe. Az egész három napos út alatt azzal próbálkozott, hogy kizsebelje a kereskedőt, és megszerezze a gyémántot. Amikor elértek az utazás végére, és nem találta a... Tovább
A világ a szívünkben tükröződik
Öreg bölcs üldögélt a Korinthusba vezető út szélén. A városba igyekvő idegen rövid pihenőt tartva beszédbe elegyedett vele: – Milyenek itt az emberek? – tudakolta. – Hová való vagy? – kérdezett vissza az öreg bölcs. – Athéni vagyok. – És felétek milyen nép lakik? – kérdezett tovább az öreg. – Hát tudod, rettenetes társaság! Mind csaló, lézengő, lusta és önző. Ezért is jöttem el onnan. – Nincs szerencséd!... Tovább
A többi csak homok. . .
Egy filozófiaprofesszor azzal kezdte az egyetemi előadását, hogy fogott egy befőttesüveget, és megtöltötte 5-6 cm átmérőjű kövekkel. Majd megkérdezte hallgatóit: „Ugye tele van az üveg?” „Igen” – hangzott a válasz. Ezután elővett egy, apró kavicsokkal teli dobozt, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután az apró kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van. Ezután... Tovább
A csodafa
Hosszú utat tett meg a vándor, át az árnyéktalan pusztaságon. De egyszerre csak pompás fa állította meg, mint valami csoda állt az izzó sivatagban. Árnyékot adó koronája királyi sátorként terebélyesedett, sötétlő lombja fűszeres virágokat, ragyogó gyümölcsöket rejtett. A vándor kimerülten vetette magát hűvös árnyékába, és önkéntelenül ezt gondolta: „Jó lenne ide egy nyugágy, lágy párnákkal, nem kellene a kemény földön feküdnöm.”... Tovább