Az erkölcsös magatartás…

Popper Péter: Az erkölcsös magatartás egyetlen értelme, hogy nem okoz másoknak felesleges szenvedést, és csillapítja az értelmetlen kínokat. Ez az erkölcs alfája és omegája.  Tovább

Ne félj a csendtől

Popper Péter: Ne félj a csendtől. Minden fontos dolog a csendben történik. Csendben sarjadnak a növények, csendben fejlődik a magzat, csendben cikáznak a gondolatok, csendben borít el a szerelem.  Tovább

Amit a csend fejez ki

Popper Péter: Van csendje a szorongásnak, a félelemnek, a dühnek, a boldogságnak, az elutasításnak, a fenyegetésnek, a meglepett örömnek, a vágynak… A csend talán a legkifejezőbb válasz, amire (…) az emberek képesek. De érteni kell, hogy mit fejez ki a csend.  Tovább

Bátran és kíváncsian szemléld az életet

Popper Péter: Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan vánszorognak, de visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár – nem történt semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Milyen gyorsan rohan el ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt – de visszapillantva rá végtelen... Tovább

Borzasztó nagy ajándéka az életnek…

Popper Péter: Manapság nem az érzelmek és a szexuális örömök kölcsönös adása és a kapása a lényeg, hanem mennyiségi komplexusban szenvednek az emberek, főként a férfiak. Annyi változat van a férfi-női kapcsolatra, és ma mindegyiket úgy hívják, hogy szerelem. Ez nem igaz, a szerelem sokkal ritkább és mélyebb jelenség, és borzasztó nagy ajándéka az életnek.  Tovább

Az ítélkezés elfogultsága

Amikor nap mint nap szembekerülünk a világ kisebb nagyobb eseményeivel, emberekkel, állatokkal, növényekkel és ásványokkal, híreket és információkat hallunk gondolkozásunkat, ítélkezésünket bizonyos megszokottság, begyakoroltság, ismétlődő gondolatmenetek jellemzik. A dolgokról elsősorban az jut eszünkbe, amit tanultunk, hallottunk, eddig tapasztaltunk róluk. Kiskorunktól kezdve neveltetésünk, iskoláztatásunk révén kész ítéletek, verbális... Tovább

Aki egyszer ránk bízta magát…

Popper Péter: Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni. Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba, a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.  Tovább

A törődés fontossága

Popper Péter: A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is szükségünk van mindarra a gyengédségre, csábításra, törődésre, ami az udvarlás idején természetes volt. E nélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem a szeretetlenség, hanem a kényelmesség, a lustaság – de túl nagy árat kell fizetni érte. Az... Tovább

Amikor valaki az ‘igazi’-vá válik

Popper Péter: El kell mondanom egy szomorú hírt. Az ‘Igazi’ nem létezik. Sehol nem él egy nő vagy egy férfi, aki az Igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akikből lehetne “igazi”. Ehhez nagyon sok szeretet, türelem, lemondás, megértés szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melybe a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá... Tovább

Ne menj a romok közé!

“Gárdonyi így fejezi be az Isten rabjait: A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa. Jól tette? Jobb lenne nyitott szívvel élni? Vállalnád, hogy belelássanak?” “Füst Milánhoz, ifjúkorában, egy beszélgetés során így szól a barátja: – Ha akarod, most még őszintébb leszek hozzád! – Kérlek, ne tedd! – felelte. – Ennél őszintébb már ne legyél! Már akkor tudhatott valamit a bizalmas közlések... Tovább

Oldal 1 of 41234