A vers csak születik

Wass Albert: A vers csak születik, mint ahogy születik a szél. Vagy a virág. Vagy a falevél. Szellő a vers, s én azt hiszem, a Végtelen küldi vele nekünk Világ-virágok bűvös illatát, s amint szívünkön lopva illan át lepergeti az érzés-szirmokat.    Tovább

Szeretet a szeretet után

Derek Walcott: „Eljön az idő, Amikor áradó jókedvvel üdvözlöd saját magadat megérkezvén a saját ajtódhoz, a saját tükrödben, és mindketten mosolyogtok, egymás üdvözlésén, és azt mondjátok egymásnak: ülj le. Egyél. Újra szeretni fogod ezt az idegent, aki te magad voltál. Adj neki bort. Adj neki kenyeret. Add vissza neki a szívedet, az idegennek, aki egész életedben szeretett téged, akit figyelembe sem vettél mások miatt, aki szívből ismer... Tovább

ADJON AZ ISTEN

Nagy László: Adjon az Isten szerencsét, szerelmet, forró kemencét. üres vékámba, gabonát, árva kezembe parolát, lámpámba lángot, ne kelljen korán az ágyra hevernem, kérdésre választ ő küldjön, hogy hitem széjjel ne düljön, adjon az Isten fényeket, temetők helyett életet? nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem.  Tovább

A Lényeged dala

Szellős nyári napon a békés ligetben ketten ültek csendben nagy-nagy figyelemben. A lombkoronán átszökő fénysugarak a hajlongó fűszálakkal játszadoztak. A tudásról beszélt az öreg tanító zsongó szavakkal tanítványt szólítón. Az ifjú csela fontos lépéshez érkezett. Elmélyült magában, fontolva kérdezett. -Mond nékem mester ki tudod a lényeget, mi hajtja egyre a lelki fényemet nyughatatlanul tovább és tovább ha tudom, hogy az élet illanó... Tovább

Ne menj a romok közé!

“Gárdonyi így fejezi be az Isten rabjait: A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa. Jól tette? Jobb lenne nyitott szívvel élni? Vállalnád, hogy belelássanak?” “Füst Milánhoz, ifjúkorában, egy beszélgetés során így szól a barátja: – Ha akarod, most még őszintébb leszek hozzád! – Kérlek, ne tedd! – felelte. – Ennél őszintébb már ne legyél! Már akkor tudhatott valamit a bizalmas közlések... Tovább

Örök világosság

Szuhanics Albert: Eljövök mindig én,: mint november jön el, e hónap jelzi azt, az elmúlás közel. Oly keskeny a határ… a halál és élet szinte kezet fognak, megérzi a lélek. Eljövök mindig én, vár rám a temető, kitárja kapuját, mint szelíd szerető. E napon csinosan, tisztán, üdén vár rám, mécsnek lángjainál, sírkeresztek árnyán. Hulló falevelek, krizantémra szállnak, még őrzik csodaszép emlékét a nyárnak. Elenyésző levél és... Tovább

Minden lélekzetvétel

Pilinszky János:Minden lélekzetvétel megsebez, és leterít valahány szívverés. Különös, hogy a tenger halhatatlan, holott minden hulláma végitélet. Hogyan is igazítja sorsát, az öröklétet, Isten, a teremtés mindörökre veszendő mezejében? Mint a füvek lemondó élete, mint a halandók egy-egy szívütése, olyan lehet végülis a dicsőség, Isten nyugalmas boldogsága.  Tovább

PÜNKÖSD

Dsida Jenő: Ujjong a lelkem s telve van örömmel: Ma érkezik a régvárt vendég! Bár liliom-palástot Vehetnék vállaimraS elébe úgy mehetnék Hogy szűzfehéren üdvözöljem Őt! – Bár tüzrózsákat, égő sziveket Szórhatnék szét a nagy világon, Hogy illatot és szineket És imákat találjon, Amerre jár! – Bár lenne szivem ünnepi Zsolozsmát zengő, nagy harang, Mely szétkiáltja örömét, Hogy csengjen-bongjon tőle a határ! Pedig, kit várok,... Tovább

Harmadnapon

  Pilinszky János: És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbrücki fák. És megérzik a fényt a gyökerek. És szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszünhetett dobogni szive – Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die.  Tovább

Nőnapi köszöntő

Kéri János: Tavasz hajnalán Róluk emlékezünk, A nőkről, kiknek Életünk köszönhetjük. Ki mindent Megtesz értünk, a nő, Dajkál, ápol, És felnevel ő. Hálánk szálljon Lányra, anyára, Ki a családotÖsszetartja. Szépséges nők, ó asszonyok, Kívánunk boldog, Víg nőnapot.  Tovább