Van úgy, hogy bármennyi ember is vesz körül és bármennyi ember is mondja azt, hogy szeret bennünket, mégis magányosnak érezzük magunkat. Olyan magány ez, melyen nem segítenek a külső körülmények.

Egyedül kell megbirkóznunk vele, és egyedül kell felfedeznünk azt a módszert amivel ezen enyhíteni tudunk.
De mi is lehet számunkra ilyenkor a gyógyír?

Miközben megvizsgáljuk az érzést, azt hogy mitől alakulhatott ez ki bennünk, és figyeljük a kapott érzeteket, mit érzünk mindeközben, magány, szomorúság, esetleg mélységes fájdalom, figyeljük meg azt is, hogy vajon ezek az érzések valósak-e? Felmerülnek ugyan bennünk, de vajon van-e létjogosultságuk? Mitől érezzük magunkat annyira egyedül? Mi kelti bennünk ezt a hiányérzetet?

Amikor ezen szemlélődünk, felfedezhetjük, hogy igazából nincs olyan ok, ami azt eredményezné, hogy valóságos lenne ez az állapot. Megéljük, felismerjük és ezután elengedjük azt. Épp azért, mert felismerve az érzelem ürességét, hogy keletkezése ok nélküli, nincs értelme ragaszkodnunk hozzá.

Lehet, hogy ez az út nem mindig ilyen egyszerű. Lehet, hogy a felismerés nem jelentkezik azonnal.
Furán hangzik ez, de néha bizony jól érezzük magunkat abban a saját magunk alkotta “magányban”.
Mert sajnáljuk magunkat, hogy de rossz is nekünk, de valahogy mégis jól érezzük magunkat ebben az állapotban. Ez életünk fura keveréke.

De ugyan ebből az erőből átalakíthatjuk magunkban ezt a gondolatmenetet, és megfordítva magunk mellé állíthatjuk azt. Miért is érezném magam rosszul? Miért is lennék egyedül? Mi okom van a szomorúságra? Ugyan ebből az erőből akár lehetne jó is a hangulatom! Mert ki dönti ezt el?
Ki más határozná meg a jelenlegi hangulatunkat, ha nem önmagunk?

Senki és semmilyen külső körülmény nem tud ránk hatással lenni, ha mi nem akarjuk azt!
Ha belül erősek és határozottak vagyunk a saját irányításunkkal kapcsolatosan, akkor csakis mi vagyunk a megélt érzelmeinkért a felelősek! Senki nem kényszerít minket semmire. Minden döntés rajtunk múlik.
Mi döntjük el, hogy mi az amit beengedünk és azt is, hogy azt milyen minőségben fogjuk megélni.

Ha azt akarod a legnagyobb forgatagban is egyedül leszel, ha pedig belefolysz a világ áramlatába és hagyod annak ritmusát magadban is érvényesülni, felfedezed milyen nagy erővel is rendelkezel! Felfedezed a lágyságát az ellentétek és feszülések megszüntetésével.

Néha bizony kell hogy önmagunkkal lehessünk. Néha jó a magunk társaságában lenni és megismerni önmagunk. Felfedezni a felkelt érzéseinket, tisztázni érzelmeink sokaságát. A magány érzése olyan hiány, amit nem érdemes valamivel pótolni, hanem felismerni, hogy önmagunkban teljesek vagyunk. Így sosem lehetünk magányosak, mert ha felismerjük és megérjük lényünk teljességét, onnantól nem tudnak hatni ránk illuzórikus érzelmeink.

VR