Egy perc

Reményik Sándor: Egy percre ma Úgy néztem fel a csillagokra én, Mintha bámuló, nagy gyerekszememmel Legelőször tekinteném. Egy percre ma Gyöngyvirágillat szállt át a szobán. Csodálkoztam, mint hogy ha legelőször Csodálkoznék el édes illatán. Egy percre ma Minden oly könnyű lett s oly egyszerű, S az élet a kezemben: Engedelmes, jól hangolt hegedű. Egy percre ma Megindultam – és nem tudtam: mi az. Messziről, mélyről intett elibém Egy elsüllyedt... Tovább

A mindenség szerelme

Juhász Ferenc: Kezdetben volt a csönd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben volt a hang, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben volt a köd, és nem tudta még, hogy mért kíván szeretni… Kezdetben a vágy csak önmagára várt még… lassan, tompán, mélyéből remegve. Kezdetben nem voltál Te sem, csak a vágy volt, a csontváznélküli, reszkető, lágy indulat, a szurok-sűrű fortyogó, forró akarat... Tovább

Döbbenés

Őri István: Néha rádöbbenek, hogy bármikor elveszthetlek, S arra, hogy nem elég, ha csak egyszer mondom, hogy szeretlek. Hogy bármikor történhet veled, vagy velem valami, Hogy milyen jó hangodat hallani. Arra, hogy milyen nehéz néha őszintének lenni, És milyen könnyű egy szóval megbántottá tenni. Hogy meg kell mondani, ha valami fáj, Arra, hogy mindent tönkretehet egy összeszorított száj. Hogy túl rövid az élet arra, hogy veszekedjünk, S, hogy... Tovább

Mindennap

Jaroslav Seifert: Fehér kendővel integet, ki messze megy – valakit biztos nem talál már itt az éj, valami gyönyörű mindennap véget ér. Kitárt szárnyakon lebeg a galamb, a légen át, míg hazatér – mi is megleljük mindig otthonunk, mindegy, hogy csüggedés, remény kísér. Töröld le könnyedet, kisírt szemedben mosoly legyen és derű mindennap kezdődik valami, valami nagyszerű, valami gyönyörű. (Nagy László fordítása)  Tovább

Váltsd meg magad!

Prakash: Ha egy sziklafalon élsz, annál mélyebben, annál életképesebben gyökerezel a létben, minél hasonlóbbá válsz a kőfaladhoz. Így élünk az örökkévalóság szikláján, és csak akkor remélhetünk hosszú életet, ha hozzásimulunk a végtelen csendjéhez. De sose feledd, hogy te vagy a kövön játszó fény, szín, élet, tünemény. Védd meg magad. Őrizd meg nyitott változékonyságodat. A csend háttere előtt csendülj fel saját hangodon. Ott,... Tovább

Gyógyíts meg!

Reményik Sándor: Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is éltem igazában. Csak úgy éltem, mint lepke a bábban, Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben: Rólam gondolt roppant gondolatod Torz árnyékaképpen. Egy kóbor szellő néha-néha... Tovább

Mi mindig búcsúzunk

Reményik Sándor: Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról... Tovább

Az örök gyermekség

Ady Endre: Édes átok: Utolsó napig és hajszálig Gyermek-szemmel Nézni a világot. Újra-újra Megborzaszt az emberi rosszság, Szepegéssel Borzalomba fúlva. Kérded, kérded: Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? S jön a válasz S a választ nem érted. Jön a válasz S úgy hallgatod, mint riadt gyermek S reszketsz, mint fa, Félig-zöld és száraz. S szólsz: bús kincsem, Te, szakadatlan, vén gyermekség, Úgy imádlak: Egyebem úgysincsen.  Tovább

Tiszta szívből

József Attila: A nagy szavak nem érnek semmit, elszállnak, mint az őszi szél de a szeretet, ha tiszta szívből fakad, elkíséri az embert, amíg él.  Tovább

Ha…

Rudyard Kipling:  Ha nem veszted fejed, mikor zavar van, S fejvesztve téged gáncsol vak, süket, Ha kétkednek benned, s bízol magadban, De érted az ő kétkedésüket, Ha várni tudsz és várni sose fáradsz, És hazugok közt se hazug a szád, Ha gyűlölnek, s gyűlölségtől nem áradsz, S mégsem papolsz, mint bölcs-kegyes galád, Ha álmodol, s nem zsarnokod az álmod, Gondolkodol, s becsülöd a valót, Ha a Sikert, Kudarcot bátran állod, S úgy nézed őket,... Tovább