Derek Walcott:
„Eljön az idő,
Amikor áradó jókedvvel
üdvözlöd saját magadat megérkezvén
a saját ajtódhoz, a saját tükrödben,
és mindketten mosolyogtok,
egymás üdvözlésén,
és azt mondjátok egymásnak:

ülj le. Egyél.
Újra szeretni fogod ezt az idegent,
aki te magad voltál.
Adj neki bort. Adj neki kenyeret.
Add vissza neki a szívedet, az idegennek,

aki egész életedben szeretett téged,
akit figyelembe sem vettél mások miatt,
aki szívből ismer téged.
Vedd le a szerelmesleveleket a könyvespolcról,

a fényképeket, a kétségbeesett jegyzeteket,
és hámozd le a képmásodat a tükörről.
Ülj le. Ünnepeld az életed.”