Nem féltettelek

Hatos Márta: Nem féltettelek semmitől jöttél végtelen űrön át, utadba tévedt szenvedélyek edzették lábaid nyomát. Nem féltettelek senkitől, jöhettek vészes viharok, a kezem két kezedbe téve nem éreztem, hogy meghalok. Nem féltettelek semmitől örömöd öröm volt nekem, ami jót önmagadból adtál a túlsó partra átviszem. Nem féltettelek senkitől élj vidáman, kacagj, nevess, az élet egy múló pillanat, de oly’ sokszor boldog lehetsz. Ne... Tovább

Nőnapi köszöntő

Szalai Pál:Mi a nő nekünk? Az egész világ maga, a szüntelen változás,Az anya, akinek testén át e világba léptünk, az első és végtelen önfeláldozás.Ő őrzi első lépteink, törli le könnyeink, testéből etet, szeretetéből nevel,Mindig megbocsát, ha kell és soha nem enged el, ő a fény, a meleg és minden ami jó,semmihez sem fogható és semmivel sem pótolható. Ahogy tudatunk lassan a világra nyílik, ő maga is átalakul, megváltozik.Előbb éteri... Tovább

Zsoltár férfihangra

Babits Mihály: Tudod, hogy érted történnek mindenek — mit búsulsz? A csillagok örök forgása néked forog és hozzád szól, rád tartozik, érted van minden dolog a te bűnös lelkedért. Ó hidd el nékem, benned a Cél és nálad a Kulcs. Madárka tolla se hull ki — ég se zeng — föld se remeg, hogy az Isten rád ne gondolna. Az Istent sem értheti meg, aki téged meg nem ért. Mert kedvedért alkotott mennyet és földet és tengereket, hogy benned teljesedjenek;... Tovább

Csendes csodák

Reményik Sándor: Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked Feléjük szárnyat bontogat? Nézd, árnyékod hogy fut előled, Hogy nő, hogy törpül el veled. Nem csoda ez? – s hogy tükröződni... Tovább

A legnagyobb csoda

Kántor B. Péter: A legnagyobb csoda, mit kaphattál: élni! Titkos ösvényekre térni. Bátornak lenni, kicsit félni, Mosolyogni, néha sírni. Menni az úton, mit adott a Sors, Mely néha gyönyörű, néha torz. Élményözön, emlékek, Vágyak, tűnő remények, Tiszta szívek barátsága, Percnyi évek boldogsága. Szerelem és harc, Száz és ezer arc. Elhagyott az út, amin jársz, De menned kell, Mert így lehetsz csak EMBER! Menj csak tovább, Valahol rád várnak,... Tovább

UJJÉ-!-VI VERS

Weöres Sándor: Mesét mondok, dí-dá-dú, egyszer volt egy százlábú. Hát az a százlábú állat sorra számlálgatott minden lábat, eredményül mennyi jött? épp 365. Az év minden napjára jut neki 1-1 lába. Egyik csupa kulimász, a másikkal magyaráz, harmadikkal zongorázik, negyedikkel falra mászik, ötödikkel mutogat, hatodikkal cukrot ad, hetedikkel krumplit hámoz, nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz, kilencedikkel az ajtót nyitja, tizedikkel vendégeit... Tovább

Szilveszter

Péter Erika: Szilveszter az év utolja, itt az óév búcsúzója. Ez a nap a vígságszerző, holnap vár egy új esztendő. Vígan tülköl minden duda, retteg tőle minden kutya. Puffog, pattog a petárda, szikrát vet a betonjárda. Otthon semmi sincs a helyén, maskara van apa fején. Konfettik és szerpentinek, jut és marad mindenkinek. Itt az éjfél, harangoznak, magyarhimnusz-hangok szólnak. Jön az óév búcsúcsókja, „Új-év! Új-Év!” – üt az óra.  Tovább

KARÁCSONY

Ady Endre: Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén` a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma ugy kén`, hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek – De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg… Kihült a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, S minden igazság a kereszté… Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Megátkozza... Tovább

A napkeleti bölcsek

Sík Sándor: Ama csillag után. A holdsugaras hideg éjszakában, Mint egy fehérlő, csendes álom,Úgy vonult el a komoly karaván. És elől ment a három. A sziklás föld mogorván és kopáron Feküdt el lábaik alatt. Méltóságos sora a száz tevének A harmaton halkan haladt. És mintha fehér árnyak lengenének, Úgy vonult végig a fehér sereg A völgyön, ahol nem nőttek virágok, S a városon, ahol az emberek Nem virrasztottak és nem énekeltek. S ahol nem... Tovább

Egy hang a télben

Az életben minden értékes. Azok a dolgok amik oly természetesnek tűnek számunkra, pillanatok alatt romba dőlhetnek. Érdemes elgondolkoznunk rajta, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életünkben. Ha nem is tudunk értékes dolgokat adni a másiknak, egy mosoly, egy jó szó mindig akadjon. Törekedjünk arra, hogy ne a szánalom és sajnálkozás érzése öntse el szívünk, hanem az együttérzés csírája ébredjen fel bennünk azon embertársaink iránt, akiknek... Tovább