korai öröm – unflyable mix

Egy szeretve (sokszor) hallgatott zeném. Főleg a kis versrészlet miatt is, amit Pilinszky Jánostól hallhatunk közben… Szöveg: Egyenes labirintus (Hungarian) Milyen lesz az a visszaröpülés, amiről csak hasonlatok beszélnek, olyanfélék, hogy oltár, szentély, kézfogás, visszatérés, ölelés, fűben, fák alatt megterített asztal, hol nincs első és nincs utolsó vendég, végül is milyen lesz, milyen lesz e nyitott szárnyú emelkedő zuhanás, visszahullás... Tovább

Mi fordítva élünk…

Pilinszky János: A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és “tényszerűbb”. Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár.  Tovább

Az imádság a tiszta cselekvés

Pilinszky János: Az ima a puszta létből a tiszta létbe emel. A puszta lét a kövek állapota. Számunkra már elviselhetetlen. Életünk a puszta lét és a tiszta lét közötti dráma. A „gazdag” a puszta létben kíván berendezkedni. Vállalkozása abszurd, s eleve kurdarcra van ítélve. Mélyén a bűn, a lélek lustasága győz. Az emelkedés a tiszta tett. Az imádság a tiszta cselekvés.  Tovább

Az újév küszöbén

Pilinszky János: A számadás és a tervezés napjai egybeesnek az óév végén és az újesztendő küszöbén. Mert bár együtt forgunk a kozmikus idővel, szívünk és szellemünk túlcsap a napóra mutatóján. Számadásunkkal és reményeinkkel szabadon közlekedünk abban, ami elmúlt és abban, ami el se érkezett még. A föld haldoklása rólunk szól és nem rólunk egyszerre. A mi életmódunkhoz viszonyítva a tél csak viszonylagos halál, de a tavasz is csak... Tovább

Tekintsük úgy magunkat, mint a másikat

Pilinszky János:  Talán érdemes volna a mai korban megfordítani a mondást, hogy ne úgy tekintsük a másikat, mint magunkat, hanem tekintsük úgy magunkat, mint a másikat. Legyünk olyan kemények önmagunkhoz, mint eddig másokhoz voltunk. Kritizáld magad olyan fokban, mint felebarátodat.  Tovább

Amikor “belehalunk”

Pilinszky János: Az emberi élet – úgy érzem – csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor “belehalunk” egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk... Tovább

Szeretetre születtünk

Pilinszky János: A szeretetre született ember állandó élménye, hogy egyrészt nem szeretik “eléggé”, másrészt hogy nem engedik szeretni, vagy nem engedik “igazán” szeretni. Ennek a tapasztalatnak, a felebaráti, emberi szeretet tragikumának felsorolhatjuk okait, enyhíthetjük fájdalmát, az alapvető ellentmondás akkor is megmarad: szeretetre születtünk, de tökéletes megvalósítását hiába keressük a földön.  Tovább

Aki valóban tud várni

Pilinszky János: A karácsony a szeretet, és ádvent a várakozás megszentelése. Az a gyerek, aki az első hóesésre vár – jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami... Tovább

Jó akarok lenni…

Pilinszky: Jó akarok lenni mindenkihez. Átlépni önmagamon, átlépni önzésemen! Kinyílni, szeretni, élni! Nem hős akarok lenni, hanem jó.  Tovább

Nyitás

Pilinszky János: A gyerekkor alkímiája beteljesül, sikerül végre. Az érintetlen kapukat, az álom zsiliprendszerét kinyitják. Mindenből csönd lesz és közelség.  Tovább

Oldal 1 of 41234