Szeretlek

Arany-Tóth Katalin: Szeretlek verőfényes nyári napnak forró, izzasztó hevében, Szeretlek a hűs zivatar szomjat oltó jegében. Szeretlek a lenyugvó nap bíborvörös színében, Szeretlek az esti tücsökzene kedves ciripelésében. Szeretlek a nyíló rózsa bódító, buja illatában, Szeretlek a szeptemberi szőlő édes zamatában. Szeretlek a csillagokban, a Holdban, a Tejútban, Szeretlek az éj sötétjében, a hajnali ébredő Napban. Szeretlek November... Tovább

Kegyelem

Reményik Sándor: Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Aztán elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen,... Tovább

Imádság háború után

Ady Endre: Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, … Hiszen Te vagy a Béke. Nézd tüzes daganat a szívem S nincs, ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben, S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van,... Tovább

Karácsony – Harang csendül…

Ady Endre: I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba’ Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden... Tovább

Csengettyűk szavával…

Devecsery László: Csengettyűk szavával Karácsony csilingel csengettyűk szavával… Karácsony kopogtat hóbundás kabátban; meghitt meleg lobog minden kis szobában. Karácsonyfa hinti mireánk a fényét, adjon világunknak hű, emberi békét! Karácsony csilingel csengettyűk szavával…  Tovább

Mondj igent…

Pál Zoltán: Tudnál-e csendesen hozzám bújni, Esténként kedvesen átölelni, Hallgatni a madarak énekét, S megcsodálni a fényt s a naplementét? Tudnál-e esőben is nevetni, Egy szúrós fenyőfát megölelni, Élvezni a pillangók táncát, S átélni két ember valós nászát? Tudnál-e táncolni a gyönyörtől, Könnyezve sírni az örömtől, S kitárni felém a szívedet, hogy megsimogathassam a lelkedet? Mondj igent, s akkor talán a boldogság egyszer... Tovább

Halottak napján

Ady Endre: Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!… Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk... Tovább

Mindenemet magammal hordozom

Reményik Sándor: Mindenemet magammal hordozom. És ami enyém volt, enyém marad Innen is, túl is a csillagokon, Mert lélek vagyok, végtelen, szabad. Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak, A fák, s a lombok – s az aluvó rét, Bennem elférnek az élők s a holtak. Ki vehet el éntőlem valamit, S szegényebbé ki tehet engemet? Mindenemet magammal hordozom, Ha nem vesztettem el a lelkemet! Felidézem a hegyek szellemét És a fűszálak kicsiny lelkeit, S megkérdezem:... Tovább

A boldog szerelem

Kisfaludy Sándor: Alig nézi magát körül Az ember e világban, Ittlétének alig örül, Sírja immár tátva van. Benne van a mulandóság A föld minden porában: Barátim hát! ne henyéljünk A kevésből sokat éljünk, Míg a tátott sír befal; Rövid éltünk, mint e dal.  Tovább

Jóság síró vágya

Ady Endre: Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna... Tovább