Karácsony felé

Juhász Gyula: Szép Tündérország támad föl szívemben Ilyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet, Ilyenkor decemberben. …Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben. …És valahol csak kétkedő beszédet Hallok, szomorún nézek, A kis Jézuska itt van a közelben, Legyünk hát jobbak, s higgyünk... Tovább

Finita

Ady Endre: Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?… …Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret – Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!… Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. Mert e szerep nem most először Hozott magának... Tovább

Ha én lennék…

Bódai-Soós Judit: Ha én Mikulás lehetnék minden évben kétszer jönnék, s ha fordulnék tizenkétszer, akkor sem jönnék elégszer, mert az öröm, amit hozok nagyon gyorsan elpárolog. Olyan sok a szegény ember, aki álmodozni sem mer, ajándékot nekik adnék, mindig hozzájuk szaladnék. Elhalmoznám őket hittel, reménnyel és szeretettel. Békét hoznék a zsákomban, tisztességet puttonyomban. S ha nem bírnám már e terhet, építenék egy nagy termet, minden... Tovább

Magányosság erdejében

Wass Albert: Ez itt a magányosság erdeje. Itt én vagyok csak; én és valaki, valaki, akit nem ismerek. És aki mégis, mégis elkísér akármeddig megyek. Valaki, akit mégsem ismerek. S van itt egy álmom: különösen szép, és különösen mégis fáj nekem:Valaki egyszer majd elémbe lép, és megfogadja két tévelygő kezem, lecsókolja, két könnyező szemem… Valaki majd az életembe lép, aki százszor több, mint az életem. Van itt egy álmom: különösen... Tovább

Az utazás vége

Gidácska, Gidácska, hova mégy, Gida? „Csak a domb tetejére futok, futok, míg fel nem jutok a legtetejére, oda.” Ezt mondta a Gida. No és a dombra miért mégy, Gida? Nem érdekesebb az, mint ez a rét, hova mégy, ha eléred a legtetejét? „Hát le a tövébe, oda.” Ezt mondta a Gida.  Tovább

Szappanbuborék

Reményik Sándor: Valaki szappanbuborékot fúj, Mindegy most, hogy Isten, vagy kisgyerek, Világokat kelt életre a száj, Mely szappanbuborékot ereget. És szállnak, libegnek a fényes gömbök, És szétpattannak – s elnyeli az ég. – Egy szappanbuborék is egy világ, S egy világ is egy szappanbuborék.  Tovább

Igazgyöngyök

Wass Albert: Egyszer régen, mikor még nem volt bánat, S a kék vizekben tündökölt a hold, Tündér leány állott a tenger partján, S a hab lágyan, szerelmesen dalolt… De egy este… messze észak felől Orkán hadával érkezett a tél, A tündér sírt és fényes könnyeit Zúgó tengerbe hullatta a szél… Aztán elment… a tenger várta, várta, És fodros habja többé nem dalolt. Ködös, borongós, néma éjszakákon Sötét vizén nem tündökölt... Tovább

Aztán semmi

Böröndi Lajos: mintha enyhülne egy kicsit hogy aztán nehezebb legyen minden csupa ragyogás és minden csupa szerelem aztán megint egy csavar és a könnyed is kijön meg egy kis simogatás s megint egy kis öröm így szalad föl le mindenben a láz és a hideglelés így egészek a csodák aztán a semmi a zuhanás hogy utána megint hinni tudd föl lehet állni van tovább  Tovább

Higgy nekem

Komáromi János: Higgy nekem Kedves, most virág vagyok. Hajolj csak hozzám érezd az illatot. Gyenge száram meg ne törd, óvatos legyél. Egy virágnak fontos minden kis levél. Higgy nekem Kedves, most meg szél vagyok. Ne bújj előlem hallgasd a dalom. Futásomat meg ne törd, óvatos legyél. Csak szabadon élhetek… mert ilyen a szél. Higgy nekem Kedves, most napfény vagyok. Homlokodra lángoló csillagot csókolok. Sugaramat meg ne törd óvatos legyél. Míg... Tovább

A lélek dala

Babits Mihály: Mindenik embernek a lelkében dal van és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.  Tovább