Rövid az élet- Ne fecséreljük haszontalanságokra

Biztosítsuk lelkünk békéjét: tartsuk állandóan szemünk előtt az üdvös életelveket, és buzgón törekedjünk mindarra, ami helyes és jó. Cselekedeteink olyanok legyenek, hogy ne kerüljünk szembe lelkiismeretünkkel. Semmit se tegyünk az emberek véleménye kedvéért, ne törődjünk vele, még akkor sem, ha az kedvezőtlen ránk nézve, csak a valóságban szerezzünk érdemeket. „De a tömeg a bátrakat csodálja – veted ellen – és a vakmerőket tiszteli:... Tovább

A csend filozófiája

Csend és nyugalom! E kettőnek oltárt kellene építeni – ha korunk tudna még oltárt építeni –, hogy mindenki méltóképpen hódolhasson előtte. A csend az a világ-elem, amelyben a nagy dolgok megszületnek, hogy készen és világos alakban, teljes méltóságukban az élet napvilágára lépjenek és uralkodjanak. Nemcsak Hallgatag Vilmos, hanem minden jelentékeny ember, akit csak valaha ismertem, nem volt sem diplomata, sem stratéga és sohasem fecsegett arról,... Tovább

Gondolatokból…

A szellemeskedés gyenge jellemre vall. Életem nehéz pillanataiban az, hogy sokat tudok, nem fog megvigasztalni azért, mert erkölcsileg tehetetlen vagyok. Erkölcsi képességeim ellenben mindig megvigasztalnak azért, hogy valamit nem tudok. A szellem tulajdonképpen hit; az akarat pedig szeretet. Ha nem tudnak érdemes tárgyra irányulni, akkor irányulnak érdemtelenre. Gondtalanul rohanunk a szakadékba, miután valamit arcunk elé tettünk, hogy ne lássuk. Nincs szükség... Tovább

Belső béke

A belső béke megfizethetetlen. A béke az élet harmonikus irányítása. Lüktet az életenergiától. Olyan erő, amely könnyedén felülmúlja minden világi tudásunkat, ugyanakkor mégsem választható el földi létünktől. Ha megnyitjuk a megfelelő belső csatornákat, akkor ez a béke itt és most érezhetővé válik. A béke örök. Sohasem túl késő békét lelni. Ennek mindig itt az ideje. Életünket valóban gyümölcsözővé tehetjük, ha nem vagyunk elválasztva... Tovább

Rövid gondolat az elengedésről

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte. Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod. Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből. Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben! Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más... Tovább

Az ember háromféle élete

Ha életünk kezdetére gondolunk, és szembeállítjuk az örök élettel, amelyben ígéret szerint részesülni fogunk, akkor nem mondjuk és nem is tapasztaljuk, hogy otthon vagyunk ebben a külső életben, mert látjuk a külső élet kezdetét és végét, s hogy testünk milyen törékeny és végül elenyészik: nem látjuk azonban, és nem tudunk semmit arról, hogy visszatérünk-e ebbe az életbe, nem is kaptunk ilyen ígéretet a legfőbb és örökkévaló jótól. Mivel... Tovább

Az élet megélése

Olyan ember vagyok, aki megismerte a Paradicsomot, de nem vette észre, mert azt hitte, hogy a család és a hétköznapok poklában vergődik. Ám azután megismerte a valódi Poklot is, éppen akkor, amikor kezdte volna élvezni a Paradicsomot. Íme, ez vagyok én: egy férfi, aki egész életében jó és rossz volt. …két dolog van, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat... Tovább

A fényharcos

Mindenkiből lehet harcos. És senki sem tartja magát harcosnak, pedig mindenki az. A fény harcosa tudja, hogy minden csata során tanult valami újat. De a legtöbb lecke túl sok szenvedést okozott neki. Többször is fölöslegesen vesztegette az idejét, hogy hazugságért harcoljon. És sokszor szenvedett olyan emberek miatt, akik nem érdemelték meg a szeretetét. A harcos tudja, hogy bizonyos pillanatok megismétlődnek. Gyakran találkozik ugyanazokkal a helyzetekkel... Tovább

Oszd meg amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé. Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet. – Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt; – a második elméjében megzavarodott; – a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg. –... Tovább

Amikor szeretni kezdtem Magam

Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem, hogy a kín és az érzelmi szenvedés csak arra figyelmeztetnek, hogy saját igazam ellenére élek. Ma már ezt úgy ismerem: HITELESSÉG. Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem mennyire meg tud bántani valakit, ha a saját vágyaimat próbálom ráerőltetem erre a személyre, noha tudom, hogy sem az idő nem alkalmas erre, sem a személy nem áll készen rá, még akkor sem, ha ez a személy én magam vagyok. Ma ezt úgy hívom:... Tovább