A halálról

Merész vállalkozás az embereknek arról szónokolni, hogy mennyire csekélyek. Minden ember hiú, s inkább vakok vagyunk, csak hogy gyengéinket ne lássuk; különösen a nagyok követelik meg azt, hogy csínján bánjanak velük, és nem örülnek, ha hibáikra mutat rá valaki; de ha már megvan a hiba, legalább rejtve maradjon. S hogy mégis szabadon szólhatunk e tárgyról, azt a halálnak köszönhetjük. Nincs oly nagy a világon, aki ne látná, hogy hitványsággal... Tovább

A közvetett segítség

A világ tele van csalárdsággal a rengeteg forradalmár, szociális újító és önjelölt szolgálók miatt. Ők teremtik a csalást, ők teremtik a káoszt. Ez természetes is, hiszen még nem érték el a saját benső igazságukat, és így kezdtek másokon segíteni. Ha megjelent benned a fény, akkor megoszthatod valaki mással, de ha nincs benned fény, akkor hogyan tudnád megosztani? Hogyan adhatsz bárkinek is olyasmit, amiből neked sincs? Egyszer egy ember elment... Tovább

Ki parancsolhatja meg a pacsirtának, hogy ne énekeljen?

„Akkor megszólalt egy jogtudós, és azt mondá: Hát a Törvények, mester? És ő így válaszolt: Örömet leltek abban, hogy törvényeket fektettek le, ám még nagyobb örömetek telik a megszegésükben. Mint az óceán partján játszadozó gyermekek, kik homokváraikat kitartással építik, s aztán kacagva rombolják le azokat. Ám miközben homokváraitokat építitek, az óceán mind több homokot sodor a partra, És mikor elpusztítjátok a homokvárat, az... Tovább

A szeretet bátorsága

A félelem nem más, mint a szeretet hiánya. Cselekedj szeretettel, felejtsd el a félelmet. Ha jól szeretsz, a félelem eltűnik. Ha mély szeretet van benned, félelemnek nyoma sincs. A félelem negativitás, hiány. Ezt kell nagyon-nagyon alaposan megértened.  Ha elmulasztod, sosem leszel képes felfogni a félelem természetét. Olyan, mint a sötétség. Sötétség nem létezik, csak úgy tűnik, mintha létezne. Valójában nem más, mint a fény hiánya. A fény... Tovább

Minden emberi lény egy Harcos!

„Buddhák és Harcosok……mindegy, mit képviselsz, egyszer halott leszel……mert az Időtlenség Kardja kicsorbíthatatlan.De a Kerék átfordul újra, és újra…s az Űr kimutatja fogát.” /Kicune – Egy Megvilágosodott Harcos szavai – részlet/ Harcos vagy? Rendben. Ám az Igazi Harcos NEM keresi a harcot. Az igazi harcos a „Befejezett Mozdulat”-ra törekszik. Ám a Harc mindig megtalál…mert hát nem tehetsz róla…harcos vagy. De ha valóban harcos... Tovább

A kreatív boldogság

Halmozhatjuk az élvezeteket, egyik örömből a másikba igyekezhetünk, de mindennek a központjában ott van az „én”, aki mindezt élvezi. Az „én”, aki több örömre vágyik, aki keresi, kutatja, áhítja a boldogságot, az „én”, aki harcol, aki egyre kifinomultabbá válik, de sohasem szeretné, ha ez a folyamat véget érne. Csak akkor érhetjük el az extázist, a valódi, fájdalom nélküli boldogságot – amely megalkuvást... Tovább

Hajnali meditáció

A hajnali szürkület idején emlékezetembe idézem saját szívem ragyogó, önfényét ontó magvát, a negyediket, az örökéletűt, a tiszta szellemi tudatot, az áldást – a „Legfensőbb Hattyú” célpontját és üdvét. Felidézem a Lényt, aki látja az álom, az ébrenlét és a mélyálom állapotát, a mindenekfelett való lényeget, aki én magam vagyok. Oszthatatlan az, részek nélkül való. Nem vagyok a veszendő elemek egyesülése, nem vagyok a test,... Tovább

A szánkhja jógából

Nem volt idő soha, hogy ne lettem volna én, ne lettél volna te. Soha nem lesz idő, amelyben ne lennénk. A test hordozója megéri a gyermekkort, az érett, az öregkort, ugyanúgy megéri az egyik test életét és a másikét. A bölcs tudja ezt. Az anyagi természettel való kapcsolatból származik a meleg és a hideg, az öröm és a fájdalom; mindez elmúlik. Viseld türelemmel. Akit ez meg nem ingat, az bölcs, aki örömben, fájdalomban egykedvű marad és derűs,... Tovább

Vacchagotto

Így hallottam. A Magasztos Veszáli mellett, a nagy erdőben, a magány csarnokában időzött, Vacchagotto, a zarándok pedig a Fehér Lótuszrózsa remetekertjében. A Magasztos jókor felkerekedett, vette köpönyegét és a csészét, s indult Veszáli felé alamizsnáért. S a Magasztos azt gondolta: – Igen korán van még a városban az alamizsnára várakozni, mi lenne, ha most a Fehér Lótuszrózsa zarándokkertjébe mennék és meglátogatnám Vacchagottót, a zarándokot. És... Tovább

Tat Tvam Aszi

Uddálaka Áruni így szólt fiához, Svetaketuhoz: – Hadd tanítsalak meg, kedvesem, arra, hogy mi az alvás. Amikor az ember, mint mondják, alszik, a létbe olvad és a léttel egyesül. Ha a méhek, kedvesem, mézet készítenek, a sokféle virág nedvét összegyűjtik és a sokféle nedvet összehordják. Amint a mézben az egyes növények nedveinek íze egybeolvad, és a különbséget az ízek között senki sem érzi, éppen úgy, kedvesem, amikor a világ lényei... Tovább