Ha tudod…

Ha tudatosan belegondolunk abba, hogy, igazából nem tudhatjuk, hogy mennyi idő is áll a rendelkezésünkre, mégis úgy teszünk, és néha úgy viselkedünk az életünk során, mintha földi létünk az idők végezetéig tartana. Vajon annak tudatában, hogy az időnk véges, mégis miért nem cselekszünk sürgetően olyan dolgokat, hogy majd a halálunk pillanatában már csak a nyugalom és béke átható érzete maradjon bennünk? Ha már tudod, hogy az időd csak... Tovább

Próbáljatok meg szeretni valakit!

Nekem azt mondta Isten, nem kell meghalnunk, de különféle okokból végül mindannyian úgy döntünk, hogy elhagyjuk a fizikai testünket. Mert, őszintén szólva, előbb-utóbb a végére járunk itteni dolgainknak, és akkor nincs szükségünk tovább erre a bizonyos életre és erre a bizonyos formára, hogy elérjük és megvalósítsuk, minek elérésére és megvalósítására idejöttünk. A mesterek, akik ezzel tökéletesen tisztában vannak, olyan könnyedén... Tovább

Kiengesztelődés

A hiteles gondolkozásnak a jelenből kell kiindulnia. A tényleges jelenlét azonban nem elég. Ez még csak szituácionizmus. A modern gondolkozást jelentékennyé az teszi, hogy a jelenkorra az egyetemes emberi mértéket alkalmazza. A jelen csak így válik mérhetővé. A mérték a hagyomány, vagyis a szentkönyvek. Ez annak a szofisztikának, amely kétezerötszáz évvel ezelőtt kezdődött, véget vet. Mert a dolgok mértéke nem az ember. A dolgok mértéke az emberiségnek... Tovább

A magány felismerése

Van úgy, hogy bármennyi ember is vesz körül és bármennyi ember is mondja azt, hogy szeret bennünket, mégis magányosnak érezzük magunkat. Olyan magány ez, melyen nem segítenek a külső körülmények. Egyedül kell megbirkóznunk vele, és egyedül kell felfedeznünk azt a módszert amivel ezen enyhíteni tudunk. De mi is lehet számunkra ilyenkor a gyógyír? Miközben megvizsgáljuk az érzést, azt hogy mitől alakulhatott ez ki bennünk, és figyeljük a kapott... Tovább

A forrás benned van

„Ne feledd, hogy a lelked legmélyén boldog vagy! Csak ezt most nem éled át.” Ez a mondat nem vigasztalás. Sőt. Inkább figyelmeztetés, hogy nem vagy képes megélni azt, ami vagy. Felhők között jársz, nem is tudod, hogy süt a Nap, ahogy azt sem, hogy van-e Nap egyáltalán. A szürke felhőket és a félhomályt tartod valóságnak, és a boldogságot nagy hiányként éled meg. Nincs is szó erre a negatív állapotra. A jóra van a rossz, a fényre van... Tovább

Amikor az erdőre kimégy…

Amikor az erdőre kimégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett. Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod, hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod : surrannak, matatnak, itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniök kell. A virágokat... Tovább

Micimackó Módszer

Mire az Erdő alá ért, jókorára megnőtt a patak. Majdnem folyó lett belőle. Na és az ekkorára megdagadt Patak már nem ugrál és csörgedezik, mint egy patak, mert akkor még fiatal és kicsi. Így mint folyó szép méltóságosan hömpölyög. Tudja, hová ér, mondja is magának: Sietni, azt nem muszáj. Egyszer úgyis odaérünk. Mi is odaértünk ahhoz, amit a taoista nem-cselekvés legfőbb alapelemének tartanak. Kínában Vu Vej a neve. Ugyanilyen jellegű Micimackó... Tovább

A tükör

Hiúság és önzés Az ember, mondják, egyéb természeti lényektől abban különbözik, hogy önző. A megállapítás rossz. Minden lény az. Sőt: az ember mintha kevésbé volna önző, mint az állat. Persze, nem azért, mert jobb, hanem azért, mert ostobább. Inkább így: azért, mert az állat egoizmusa józan és éber. Még jobban: mert ez az önzés objektív. Az ember is azt akarja, hogy amit tesz, hasznára legyen. De: „csak egészen kevés embernek van ahhoz,... Tovább

A „most” megízlelése

Tudatosítsd magadban a jelen pillanatot. Próbáld meg figyelmed a most-ra irányítani. Légy abban jelen, amit éppen teszel! Ha eszel, egyél. Ha olvasol, akkor valóban olvass! Legyél ott, és ne máson gondolkozz. Ne akarj közben mást is csinálni fejben. Csak éld meg a pillanatot! A jelen pillanatban való levést csak akkor tudod megvalósítani, ha tudatosan a gondolataid fölé tudsz kerekedni. Amikor nem a múltban pásztázol valami után, és nem is a jövőt... Tovább

Miért hasad meg a szívünk?

Titokhoz érkeztünk. Vajon mitől hasad meg a szívünk? Mit élünk át — nem a mellkasunkban, hanem a lelkünkben —, amikor azt mondjuk, hogy „fáj a szívünk”? Első tanítómesterem egy hindu jógi volt, aki egyébként sebészorvosként is működött egy londoni kórházban. Két kultúrán nőtt fel. Egyrészt tájékozott volt a nyugati tudományokban és vallásokban, másrészt több mint tíz esztendőt töltött egy indiai ashramban, ahol nagyon kemény... Tovább