A farkas és a rózsa

Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson. Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa. A farkas vette észre először. „Milyen szép!” – gondolta – „Milyen kecses!” Aztán lassan a többi állat is felfedezte. – Milyen egyszerű! – mondta a páva – Semmi szín, semmi különlegesség! – Közönséges! – rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű – Hát hogy néz ez ki? „Mind... Tovább

Ne menj a romok közé!

„Gárdonyi így fejezi be az Isten rabjait: A szívet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa. Jól tette? Jobb lenne nyitott szívvel élni? Vállalnád, hogy belelássanak?” „Füst Milánhoz, ifjúkorában, egy beszélgetés során így szól a barátja: – Ha akarod, most még őszintébb leszek hozzád! – Kérlek, ne tedd! – felelte. – Ennél őszintébb már ne legyél! Már akkor tudhatott valamit a bizalmas közlések... Tovább

A szépség belülről fakad

Sokféle fogalmunk van a szépségről. De ami biztos, hogy az igazi szépség az belülről, a lelkünkből tükröződik vissza. A belső kisugárzásunk az, ami igazán meghatározó. Sokszor amikor rossz hangulattal indítunk egy napot, elégedetlenek vagyunk magunkkal, a sorsunkkal és még a tükörből ránk néző arc is azt a benyomást sugallja, hogy egy megtört fásult ember bír csak visszanézni ránk, érezni fogjuk a késztetést, hogy érdemes azon fáradoznunk,... Tovább

Adni és elfogadni

Azt mondják, a valódi szeretet: ad. Aki igazán szeret, az mindig csak ad, állandóan és számolatlanul. Nem kapni akar, csakis adni. Sugárzik, mint a Nap, dől belőle a szeretet ereje. Szüntelen adásban van. Igaz ez? Lássuk csak! Tudjuk már, hogy a gyermeki szeretet nem ilyen. Ő még kapni akar. Meghalna, ha nem kapna; ezért kapaszkodik, és vonzalma egyirányú: elfogadó. Az adás képessége csak jóval később születik meg bennünk – ha egyáltalán megszületik.... Tovább

Pozitív emberek

„Pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen „vámpír” lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden élő felületre rátapadnak. Falánk csecsemő szájával szívják, amíg erő van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik belőlük. A pozitív emberek nem vérrel,... Tovább

A kőfaragó

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene... Tovább

Először szeress bele!

„Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.” Vannak nagyon sűrű pillanataink, amelyekben benne van: múlt, jelen, jövő. Abban a másodpercben, amikor apánk magja becsapódott anyánk várakozó petesejtjébe, lényegében minden eldőlt, de lehet, hogy még előbb. Amikor megkívánták egymást, „úgy”, vagy talán akkor, amikor eldöntöttük, hogy meg akarunk születni. Néha egy jó mondat... Tovább

Ami szívetek vágya, az válik valóra

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyijuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak... Tovább

A megbocsátásról

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit? A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: „És most?” Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva... Tovább

Múló ifjuság

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be – nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk – jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról,... Tovább