Dolgozz, macska!

Volt egyszer egy szegény legény. Ehhez a szegény legényhez férjhez ment egy gazdag leány. Hanem mielőtt a pap elé állottak volna, a leány kikötötte, hogy ő ugyan semmit sem dolgozik. Úgyis van elég, amiből megéljenek. De ez még nem volt elég. Még azt is megfogadtatta a legénnyel, hogy soha meg nem veri. Jól van. A szegény legény mindenbe beleegyezett. Ő maga járt erdőre-mezőre. Dolgozott, kínlódott, hullatta a véres verejtéket, az éfiasszony pedig... Tovább

A süni és a pillangó

A süni szívébe akkor kezdte belopni magát a szomorúság, amikor az ősz beálltával nem talált már több lehullott piros almát a fák árnyékában. A puha avar sem tompította bánatát, amelyben reggelente a forrás vizéig gurult. Most nem is volt hozzá kedve, csak bandukolt lefelé a keskeny ösvényen, s közben azon morfondírozott, miért is van olyan egyedül. Bár kedves kis sün volt, mégsem kereste a többi erdei állatka társaságát. Amolyan magányos... Tovább

A hétfejű tündér

Nem volt nálam csúnyább gyerek Rácpácegresen. Azazhogy mit beszélek, hetedhét országon nem akadt nálam csúnyább gyerek. A lábam gacsos volt, a hasam hordóhas, a fejem úritök, az orrom ocsmonda, egyik szemem balra nézett, másik szemem jobbra nézett, hívtak emiatt kancsalnak, bandzsalnak, sandának, bandzsának, kancsinak, bandzsinak, árokba nézőnek; tyúkmellem volt, suta voltam, fülem, mint az elefánté, harcsaszám volt, puklis karom, a termetem girbegurba. Hát... Tovább

Az árpamag eredete

Sok ezer évvel ezelőtt létezett a Bula királyság. Hatalmas, sűrűn lakott birodalom volt. Népe marhahúst és birkahúst evett, tehén- vagy kecsketejet ivott. Gyümölcsfa alig akadt a királyság területén, s ami akadt, az is mind a királyi palota kertjében nőtt. Gyümölcsöt csupán a király, meg a miniszterei ehettek. A király fia Aku, a fiatal herceg, hallott arról, hogy Rivuda, a hegyi isten sok magot őriz, amelyekből földbe vetve finom gabona sarjad,... Tovább

A sündisznó álma…

Egyszer volt, hol nem volt, kerek erdő közepén élt egyszer egy sündisznó. Nagyon mogorva sündisznó volt; legalábbis ezt tartották róla. Mindenkivel csak morgott, mindennel elégedetlen volt, és még ha jó szándékkal közeledtek hozzá, akkor is tüskés gombóccá gömbölyödött, csak úgy meredeztek kifelé a tüskéi. Nem is közeledett hát hozzá senki jó szándékkal sündisznó-emlékezet óta. Az erdő állatai már nem is tudták, honnan olyan biztosak... Tovább

‎A Hold könnye

Egy öreg farkas élt egy erdőben. Magányos volt egész életében.. Egyetlen társa volt csupán: a sápadt Hold. Farkas apót szerette az erdő minden lakója. Szerették őt az erdei szellemek is. A szél szívesen borzolta kopott bundáját, amit a langyos eső mosott olykor tisztára, hogy aztán a nap jótékony, meleg sugarai szárítsák meg azt. Farkas apó mégis magányosan élt. Minden éjjel kiült az erdő szélére, ahol azok különös fák nőttek, amelyeknek... Tovább

A napisten

Volt egyszer egy szegény ember. Ez a szegény ember egy nagy pusztaságnak a közepén lakott, egy kicsi házacskában. Egy este Jézus Krisztus, a földön jártában, Szent Péterrel a szegény ember házához vetődött, s szállást kértek tőle éjszakára. Jézus is, Szent Péter is papi ruhában voltak. A szegény ember nem tudta, kik valóképpen. Mondja a szegény ember: – Istené a szállás, kerüljenek beljebb, de előre megmondom, hogy nyugtalan éjszakájuk... Tovább

Miért van az ember szíve rejtve?

Egyszer történt, mikor még az emberek kívül hordták a szívüket, mint a legbecsesebb díszüket, hogy egy kisfiú ücsörgött a parányi tó partján. Kezeit teletömködte mindenféle kaviccsal, azután egyesével a hullámzó víztükörre vetette őket, egyre messzebb és messzebb. A kavicsok lágy csobbanással merültek el – újból és újból. – Miért búsulsz Funo? – A kisgyerek ijedten fordította figyelmét a mögé lopódzott alakra, de ijedelme... Tovább

Mese a kék hegyekről

A nagy irtásról, ahova az őzek hajnalonként legelni kijártak, messzire elláthatott a szem. Széles nagy völgyek, hullámos dombhátak fölött távoli hegyekig. Kékek voltak ott messze azok a hegyek, szépségesen kékek. És a fiatal őzek, kik éppen látni tanulták a világot, megkérdezték mindig anyjukat: – Miért kékek ott túl azok a hegyek? És az őzanyák emlékezet óta, mindig ugyanazt felelték ilyenkor: – Mert ott nincs farkas és nincs róka.... Tovább