Belső béke

A belső béke megfizethetetlen. A béke az élet harmonikus irányítása. Lüktet az életenergiától. Olyan erő, amely könnyedén felülmúlja minden világi tudásunkat, ugyanakkor mégsem választható el földi létünktől. Ha megnyitjuk a megfelelő belső csatornákat, akkor ez a béke itt és most érezhetővé válik. A béke örök. Sohasem túl késő békét lelni. Ennek mindig itt az ideje. Életünket valóban gyümölcsözővé tehetjük, ha nem vagyunk elválasztva... Tovább

Rövid gondolat az elengedésről

Elengedni nem azt jelenti, hogy nem törődsz valakivel, hanem csak azt, hogy nem tudsz többet tenni érte. Az elengedéssel nem zárkózol el előle, csak felismered, hogy nem irányíthatod. Az elengedés nem azt jelenti, hogy mindent megengedsz, hanem hagyod, hogy tanuljon a következményekből. Az elengedés az erőtlenség elismerése, miszerint a végkifejlet nincs, és soha nem is volt a te kezedben! Az elengedéssel nem próbálsz megváltoztatni vagy hibáztatni más... Tovább

Az ember háromféle élete

Ha életünk kezdetére gondolunk, és szembeállítjuk az örök élettel, amelyben ígéret szerint részesülni fogunk, akkor nem mondjuk és nem is tapasztaljuk, hogy otthon vagyunk ebben a külső életben, mert látjuk a külső élet kezdetét és végét, s hogy testünk milyen törékeny és végül elenyészik: nem látjuk azonban, és nem tudunk semmit arról, hogy visszatérünk-e ebbe az életbe, nem is kaptunk ilyen ígéretet a legfőbb és örökkévaló jótól. Mivel... Tovább

Az élet megélése

Olyan ember vagyok, aki megismerte a Paradicsomot, de nem vette észre, mert azt hitte, hogy a család és a hétköznapok poklában vergődik. Ám azután megismerte a valódi Poklot is, éppen akkor, amikor kezdte volna élvezni a Paradicsomot. Íme, ez vagyok én: egy férfi, aki egész életében jó és rossz volt. …két dolog van, ami megakadályozhatja az embert álmai megvalósításában: az egyik, ha eleve nem hisz bennük, a másik, ha egy váratlan sorsfordulat... Tovább

Az élethez való rugalmasság kézsége

Egy leány panaszkodott az édesapjának, hogy rosszul mennek a dolgai. Belefáradt az állandó eredménytelen harcba. Nem tudta, hogyan menjen tovább az életében, mert kimerültnek érezte magát. Úgy tűnt számára, hogy valahányszor megold egy problémát, mindig új probléma jelenik meg életében. Édesapja szakács volt. Kézen fogta őt és elvitte a munkahelyére. Fogott három fazekat és vizet forralt bennük. Amikor forrni kezdett a víz, az egyikbe sárgarépát,... Tovább

Boldog szerzetes

Volt egyszer egy előkelő származású gazdag ember. Ahogy megöregedett, felismerte az örök igazságot: az aggkor ugyanúgy sújtja a gazdagot, mint a szegényt. Ezért aztán lemondott a vagyonáról és rangjáról, és bevonult az erdőbe, hogy szegény, nincstelen szerzetesként éljen tovább. Sokat meditált, és fejlesztette tudatát. Megszabadította magát az ártó, káros gondolatoktól, és teljes mértékben elégedetté, boldoggá vált. Olyan barátságos volt,... Tovább

Oszd meg amid van!

A legenda beszéli, hogy négy bölcs addig imádkozott, amíg elérte amit kívánt: a mennyországba léphetett az üdvözültek közé. Teljes napot tölthettek itt a boldogok között, napkeltétől napnyugtáig élhettek elíziumi életet. – Az első bölcs az élményt nem bírta el, és belehalt; – a második elméjében megzavarodott; – a harmadik az élményt magába zárta, őrizte élete végéig, s a megszerzett boldogságot magának tartotta meg. –... Tovább

Tökéletesség és alázat

Az Evangélium tökéletességre hív meg bennünket: “Hallottátok a mondást : Szeresd embertársaidat és gyűlöld ellenségeidet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki napját felkelti rosszakra és jókra egyaránt; esőt ad igazaknak is, hamisaknak is. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, milyen jutalmatok lesz? Vajon nem ezt teszik a vámosok is? És ha csak... Tovább

Amikor szeretni kezdtem Magam

Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem, hogy a kín és az érzelmi szenvedés csak arra figyelmeztetnek, hogy saját igazam ellenére élek. Ma már ezt úgy ismerem: HITELESSÉG. Amikor szeretni kezdtem magam, rájöttem mennyire meg tud bántani valakit, ha a saját vágyaimat próbálom ráerőltetem erre a személyre, noha tudom, hogy sem az idő nem alkalmas erre, sem a személy nem áll készen rá, még akkor sem, ha ez a személy én magam vagyok. Ma ezt úgy hívom:... Tovább

Az ember, a kutya, meg a lova

Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám. Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal. Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket. . . Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok... Tovább