Pozitív emberek

„Pozitív emberek társaságát azért fontos és tanácsos keresnünk, mert a zóna, amelyben élünk gyakran szerencsétlen „vámpír” lények infernója. A negatív emberek pszichikai vámpírok. Minden élő felületre rátapadnak. Falánk csecsemő szájával szívják, amíg erő van benne, de a plusz, amelyet zsákmányolnak, nem válik tulajdonukká, hanem a minden irányban nyitott lényükön át szétömlik belőlük. A pozitív emberek nem vérrel,... Tovább

A kőfaragó

Volt egyszer egy kőfaragó, aki mindig elégedetlen volt önmagával és az életével. Egy szép napon, amint mendegélt, elhaladt egy gazdag kereskedő háza előtt. Benézett a nyitott kapun és látta, hogy odabent csak úgy nyüzsögnek az előkelőbbnél előkelőbb látogatók. „Milyen hatalmas is lehet egy ilyen kereskedő” – gondolta a kőfaragó. Elfogta az irigység és azt kívánta, hogy bárcsak ő is ilyen gazdag lehetne. Akkor bezzeg nem kellene... Tovább

Először szeress bele!

„Két szem összevillanásában néha nagyobb titok rejlik, mint húsz év házasság történetében.” Vannak nagyon sűrű pillanataink, amelyekben benne van: múlt, jelen, jövő. Abban a másodpercben, amikor apánk magja becsapódott anyánk várakozó petesejtjébe, lényegében minden eldőlt, de lehet, hogy még előbb. Amikor megkívánták egymást, „úgy”, vagy talán akkor, amikor eldöntöttük, hogy meg akarunk születni. Néha egy jó mondat... Tovább

Ami szívetek vágya, az válik valóra

Volt egyszer, hogy egy kristálytiszta vizű, hatalmas folyó fenekén különös lények éltek. A folyó csendesen hömpölygött mindannyijuk – fiatalok és öregek, gazdagok és szegények, jók és gonoszok – fölött, a víz folyt, ahogyan folynia kellett, a víz csupán kristálytiszta önmagát ismerte. A lények mindegyike görcsösen kapaszkodott a folyómeder mélyén heverő ágakba meg kövekbe, mert életük volt a kapaszkodás, az, hogy ellenálljanak... Tovább

A megbocsátásról

Buddha egy fa alatt ült, és a tanítványainak magyarázott. Odament hozzá egy férfi, és beleköpött az arcába. Buddha megtörölte az arcát, és visszakérdezett: – És most? Akarsz még mondani valamit? A férfi kissé összezavarodott, mert nem számított arra, hogy ha valakinek az arcába köpnek, az képes megkérdezni: „És most?” Ez még egyszer sem történt meg vele. Ha megsértett valakit, az feldühödött, és visszavágott. Vagy ha gyáva... Tovább

Múló ifjuság

Amikor elmúlik a fiatalság, az életbe gyönyörű időszak köszönt be – nyugodt és mély, mint a napsugaras ősz. Ebben az időszakban érik meg az élet vetése és a kertben a gyümölcs. Az ifjúság tavaszi szertelensége akkor már nem helyénvaló. Mintha földi hajlékunk épületét most tetőzné be az élet. Ebben az időszakban minden, amit átélünk – jó és rossz is, az örömteli és a szomorú is -, megváltoztatja tudatunkat. Lemondunk arról,... Tovább

Ha tudod…

Ha tudatosan belegondolunk abba, hogy, igazából nem tudhatjuk, hogy mennyi idő is áll a rendelkezésünkre, mégis úgy teszünk, és néha úgy viselkedünk az életünk során, mintha földi létünk az idők végezetéig tartana. Vajon annak tudatában, hogy az időnk véges, mégis miért nem cselekszünk sürgetően olyan dolgokat, hogy majd a halálunk pillanatában már csak a nyugalom és béke átható érzete maradjon bennünk? Ha már tudod, hogy az időd csak... Tovább

Próbáljatok meg szeretni valakit!

Nekem azt mondta Isten, nem kell meghalnunk, de különféle okokból végül mindannyian úgy döntünk, hogy elhagyjuk a fizikai testünket. Mert, őszintén szólva, előbb-utóbb a végére járunk itteni dolgainknak, és akkor nincs szükségünk tovább erre a bizonyos életre és erre a bizonyos formára, hogy elérjük és megvalósítsuk, minek elérésére és megvalósítására idejöttünk. A mesterek, akik ezzel tökéletesen tisztában vannak, olyan könnyedén... Tovább

Kiengesztelődés

A hiteles gondolkozásnak a jelenből kell kiindulnia. A tényleges jelenlét azonban nem elég. Ez még csak szituácionizmus. A modern gondolkozást jelentékennyé az teszi, hogy a jelenkorra az egyetemes emberi mértéket alkalmazza. A jelen csak így válik mérhetővé. A mérték a hagyomány, vagyis a szentkönyvek. Ez annak a szofisztikának, amely kétezerötszáz évvel ezelőtt kezdődött, véget vet. Mert a dolgok mértéke nem az ember. A dolgok mértéke az emberiségnek... Tovább

A magány felismerése

Van úgy, hogy bármennyi ember is vesz körül és bármennyi ember is mondja azt, hogy szeret bennünket, mégis magányosnak érezzük magunkat. Olyan magány ez, melyen nem segítenek a külső körülmények. Egyedül kell megbirkóznunk vele, és egyedül kell felfedeznünk azt a módszert amivel ezen enyhíteni tudunk. De mi is lehet számunkra ilyenkor a gyógyír? Miközben megvizsgáljuk az érzést, azt hogy mitől alakulhatott ez ki bennünk, és figyeljük a kapott... Tovább