Az életben minden értékes.
Azok a dolgok amik oly természetesnek tűnek számunkra, pillanatok alatt romba dőlhetnek.
Érdemes elgondolkoznunk rajta, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életünkben.

Ha nem is tudunk értékes dolgokat adni a másiknak, egy mosoly, egy jó szó mindig akadjon.
Törekedjünk arra, hogy ne a szánalom és sajnálkozás érzése öntse el szívünk, hanem az együttérzés csírája ébredjen fel bennünk azon embertársaink iránt, akiknek az élet keményebb sorsot szánt.

Örömünk legyen határtalan, szeretetünk pedig tiszta minden érző lény iránt!

József Attila: TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,
Gyermekjátékot, – ó, boldog fogócska! –
S rászórni szórva mindent, ami szép.

Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek…
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!