Élet, Élet, Élet

Ady Endre: Élet, Élet, Élet, Mindig növekvő menedékek, Tudom én jól, hogy vétek, Mégis olyan jó Szárnyalni felétek. Szárnyalni felétek, Óh, sokféle, gyönyörű étek, Kis, gyarló üdvösségek, Taposhatatlan Kigyói az éjnek. Kígyói az éjnek, Gyümölcsei bűnbe-esésnek, Óh, vétek, vétek, vétek, Óh, istenes jó, Élet, Élet, Élet.  Tovább

Dal a boldogságról

Ady Endre: Jó, mert süt a Nap, Felhőzik a felhő S tán kicsi, furcsa szerencsével eljő A Holnap. A Mánál mindig különb Holnap. (részlet)  Tovább

Imádság háború után

Ady Endre: Uram, háborúból jövök én, Mindennek vége, vége: Békíts ki Magaddal s magammal, … Hiszen Te vagy a Béke. Nézd tüzes daganat a szívem S nincs, ami nyugtot adjon. Csókolj egy csókot a szívemre, Hogy egy kicsit lohadjon. Lecsukódtak bús, nagy szemeim Számára a világnak, Nincs már nekik látnivalójuk, Csak Téged, Téged látnak. Két rohanó lábam egykoron Térdig gázolt a vérben, S most nézd, Uram, nincs nekem lábam, Csak térdem van,... Tovább

Karácsony – Harang csendül…

Ady Endre: I. Harang csendül, Ének zendül, Messze zsong a hálaének Az én kedves kis falumban Karácsonykor Magába száll minden lélek. Minden ember Szeretettel Borul földre imádkozni, Az én kedves kis falumban A Messiás Boldogságot szokott hozni. A templomba Hosszú sorba’ Indulnak el ifjak, vének, Az én kedves kis falumban Hálát adnak A magasság Istenének. Mintha itt lenn A nagy Isten Szent kegyelme súgna, szállna, Az én kedves kis falumban Minden... Tovább

Halottak napján

Ady Endre: Halottja van mindannyiunknak, Hisz percről-percre temetünk, Vesztett remény mindenik percünk És gyászmenet az életünk. Sírhantolunk, gyászolunk mindig, Temetkező szolgák vagyunk! – Dobjuk el a tettető álcát: Ma gyásznap van, ma sírhatunk! Annyi nyomor, annyi szenny, vétek Undorít meg e sárgolyón… Hulló levélt hányszor feledtet A megváltó, a gyilkos ón!… Óh, hányszor kell a sírra néznünk, Hogy vigasztaljuk önmagunk... Tovább

Jóság síró vágya

Ady Endre: Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna jónak lenni. Buzgóságban sohsem lohadni, Semmit se kérni, el se venni, Nagy hűséggel mindent szeretni: Milyen jó volna mindig adni. Még az álmokat se hazudni, Mégis víg hitet adni másnak, Kisérő sírást a sirásnak: Milyen jó volna áldni tudni. Meleg karokban melegedni, Falni suttogó, drága szókat, Jutalmazókat, csókolókat: Milyen jó volna... Tovább

KARÁCSONY

Ady Endre: Ma tán a béke ünnepelne, A Messiásnak volna napja, Ma mennyé kén` a földnek válni, Hogy megváltóját béfogadja. Ma ugy kén`, hogy egymást öleljék Szivükre mind az emberek – De nincs itt hála, nincs itt béke: Beteg a világ, nagy beteg… Kihült a szív, elszállt a lélek, A vágy, a láng csupán a testé; Heródes minden földi nagyság, S minden igazság a kereszté… Elvesztette magát az ember, Mert lencsén nézi az eget, Megátkozza... Tovább

Finita

Ady Endre: Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?… …Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret – Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!… Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. Mert e szerep nem most először Hozott magának... Tovább

Az örök gyermekség

Ady Endre: Édes átok: Utolsó napig és hajszálig Gyermek-szemmel Nézni a világot. Újra-újra Megborzaszt az emberi rosszság, Szepegéssel Borzalomba fúlva. Kérded, kérded: Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? S jön a válasz S a választ nem érted. Jön a válasz S úgy hallgatod, mint riadt gyermek S reszketsz, mint fa, Félig-zöld és száraz. S szólsz: bús kincsem, Te, szakadatlan, vén gyermekség, Úgy imádlak: Egyebem úgysincsen.  Tovább

Szent lehetetlenség zsoltárja

Ady Endre: Szent lehetetlenség zsoltárja Pokolhintán vad, szédítő körök, Tüzes mélységek fönt s alant, Zuhanva szállni, szállva zuhanni Való alatt és képzelet fölött És mindenütt és mindenütt És mégis a konok határok Kemény tilalom-léce üt, Mert várhatatlanokra várok S nem várok mást, mint várhatatlant: Óh véres kínok véres kínja ez. Hörögve dönget vágyam kapukat, Arcomra pirosan bemázolt csontváz Tiltó és bolondos ujja mutat.... Tovább