Bohóckönnyek

– Gyerekek, gyerekek! Az volt csak az előadás! A karácsonyeste előtti napon. Mint annak lennie kell, mély hóba süppedt az egész vidék, minden ereszen csillogó jégcsapok lógtak, de a sátorban kellemes meleg volt, s nemcsak a megszokott bőr- és istállószag terjengett, hanem sütemény –, szaloncukor- és mogyoróillat keveredett egymással. – Háromszázhuszonhét gyerek jött el szüleivel az előadásra. A kisfiúk és kislányok ezen a délutánon a gyárnak... Tovább

Utazás a koponyám körül – Láthatatlan vonatok

Mítoszokon és legendákon túl ajánlom könyvemet a nemes, igazi tudománynak, mely soha nem volt olyan türelmetlen a babonával, mint vele szemben a babona. ELŐSZÓ melyben elsősorban azt igyekszem megmagyarázni, hogy ezt az egész bajos történetet miért teregetem az olvasó elé. De másrészt és legfőképpen azt is mentegetnem kell, hogy miért kell mentegetődznöm olyasmiért, ami a világ legtermészetesebb, legmagátólértetődőbb dolga: hogy ugyanis az író... Tovább

Magamat elfelejtem, és te leszek

Más fejével gondolkodni nehéz. De más lelkébe látni s más szívével érezni szinte lehetetlen. Legyen az a másik akár a gyereked, a barátod vagy az élettársad: saját világa van minden embernek. Sakkozók kitalálják, mi jár a másik fejében. Gyerekemről is kitalálom, mire gondolhat. De a lelkébe nem látok, s hogy mit érez, csak sejtem. Ehhez még a szeretet is kevés. Mert lehet, hogy én vetítek bele, pusztán szeretetből, olyasmiket, amik nincsenek... Tovább

Dolgozz, macska!

Volt egyszer egy szegény legény. Ehhez a szegény legényhez férjhez ment egy gazdag leány. Hanem mielőtt a pap elé állottak volna, a leány kikötötte, hogy ő ugyan semmit sem dolgozik. Úgyis van elég, amiből megéljenek. De ez még nem volt elég. Még azt is megfogadtatta a legénnyel, hogy soha meg nem veri. Jól van. A szegény legény mindenbe beleegyezett. Ő maga járt erdőre-mezőre. Dolgozott, kínlódott, hullatta a véres verejtéket, az éfiasszony pedig... Tovább

Aki szeretetre vágyik, ismerőst keres

„Hogy ki az? Rejtély. De ha vele vagyok, nem érzem magam egyedül.” Miért olyan sok az idegen? És miért olyan kevés az ismerős? Én vagyok az oka? Vagy ilyen világban élünk? Azt hiszem, mindkettő igaz. Én azt tapasztaltam, hogy minél tágabb a lelkem és minél szabadabb, annál több az ismerősöm is. A saját páncélomtól kellene megszabadulnom először, ha igazi barátokra vágyom. Néha, ha önző énem szorult helyzetbe kerül, egy kórházban... Tovább

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

– Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz. – Sajnos, egy kissé rövid az ostorom. – Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit. – Hogyne bicegne, mikor csak három lába van! – Jé, tényleg… Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni? – Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú. – Jaj, szegények! – Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg... Tovább

A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst

I. A pondrók országában, a pondrók időszámítása szerint 2496-ban IX. Pondrómanasszár fia XXII. Pondrópilézer uralkodása alatt történt. II. A nagyvezír beleszeretett a királynéba, és a királyné beleszeretett a nagyvezírbe. Mivel a találkozásra a királyi palotában alkalmas hely nem volt, titokban a királyné járt a nagyvezírhez egy héten egyszer, vagy kétszer, többször háromszor, volt úgy, hogy néha egyszer, néha ötször, és megesett, hogy... Tovább

Szív küldi szívnek

Hogyan tanulhatunk meg szeretni? Könyvekből? Mesterektől, papoktól? Vagy csak önmagunkat taníthatjuk? Nem, nem. Szeretni elsősorban az anyánktól tanulunk. Nem csak szavakkal tanít, hanem a lényével. Méhével, vérével, testével, tejével. Nevetésével és könnyeivel. Indulatos kiáltásával, szelíd csendjével. És szavaival persze – amelyekből később az „anyanyelvünk” lesz. Tanít azzal, hogy belelát a testünkbe, s tudja, hol fáj, és belelát... Tovább

Sánta Őz, sziú főnök tanításai

„Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja. Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad – akkor érzed, hogy élsz, de ti ezt az érzést már nem igénylitek. Skatulyákban éltek, kizártátok belőlük a nyár melegét és a tél... Tovább

Mi ez? Mi ez?

J.-ék (egy jobb család) kérték nevüknek elhallgatását. Cserébe megígérték, hogy szépítés nélkül elmondanak mindent, olvasóinktól szíves útbaigazítást remélve. Öröklött telkükön, a volt 127-es utcában (mely most már Rivalda utca), hosszú évek keserves kínlódásával fölépítették négyszobás családi házukat, ahová tavaly Kisasszony napján (ennek különben nincs jelentősége) be is költöztek. Egy szuterénlakásból jöttek, mely kissé... Tovább