Vizsgálódásom tárgya, az üresség fogalmára esett…

Amikor szembe kerül velem az üresség, az az állapot, amit a Buddhizmusban is megneveznek mit egy megtapasztalható tényezőt, felmerül bennem a kérdés, hogy mit is tudunk igazán róla?

Mert olyan, hogy üresség igazából számunkra talán csak fogalmi szinten nyerhet értelmet. Hisz önmagáról tapasztalati élménnyel nem biztos, hogy rendelkezünk. Mégpedig azért nem, mert ahhoz tudnunk kellene mit is jelent pontosan amiről beszélünk? A mi viszonylagos fogalmunk szerint mit is jelent ez a valóságában?
Mi lesz az a tapasztalati szinten megélt dolog?

A mi értelemmel felfogható világunkban maga az, hogy valami üres, az valaminek a hiányára korlátozódik.
De ebben az értelemben itt maga az üresség kifejezése, az magába foglalhatja a valami nincs, vagy a semmi fogalmát? De ha nincs semmi, akkor ott mi van? Valóban létezne olyan állapot amikor nincs semmi? És az lenne számunkra az üresség? És azt mi milyen formában lennénk képesek érzékelni? Képesek vagyunk egyáltalán erre?

A világunkban mindent energia tölt ki. Itt vagyunk benne és itt van bennünk. Folyamatos áramlásban. Kezdet és vég nélküli folyamatosságban. A benne lévő dolgok pedig viszonylagos létjogosultsággal a maguk illuzórikus minőségükben vannak jelen benne. Keletkeznek és elmúlnak. Mind fizikai, mind érzelmi síkon.

Valójában ebből a szemszögből vizsgálódva nincs fogalmunk és tapasztalati megélésünk az ürességről, mivel a tér minden egyes atomja él és vibrál. Folyamatosan jelen van valamiféle áramlás.
Tehát ha bele is kerülünk valami üresség- tudatállapotba, amikor az érzékeink vagy a tudatunk azt a jelet, tapasztalatot adná számunkra, hogy most olyan állapotba kerültünk ahol maga az üresség jelenik meg, akkor is nem magát a semmit érzékelnénk. Hisz az energia nem vész el soha.

Buddha üresség- szemlélete is arra próbálja irányítani a tudatunkat, hogy a tapasztalás pillanatában a tapasztaló, ne kössön előfeltevéseket a tapasztalat tárgyához. Így maga a történés mentes marad a fogalmak és az érzések általunk használt címkézésétől, és az üresség- szemlélet alatt csak a tiszta önvalójukat tapasztalja meg a szemlélő.

Persze ez egy elért tudatállapot, amit kellő gyakorlás során elsajátít a gyakorló annak érdekében, hogy a körülötte zajló események ne ragadják folyamatosan magukkal, különböző tudati szenvedést okozva ezzel. Tehát ez egy uralt tudatállapot kell legyen. Ebben az esetben mindig az érzékelés minőségére fókuszálva tapasztalhatjuk meg, tudati szinten az ürességet.

Meditációban is lehet az a cél, hogy a gyakorló a gyakorlat során feloldódjon a tiszta határtalan térben. A tudata eggyé váljon vele, a határtalanságával, nem pedig beleolvadjon valamiféle ürességbe.

Minden kezdet és vég nélküli, tehát örök folyamatosságban van. Így az üresség nem lehet a semmi, mivel magában tartalmazza így a mindent is. Ekkor pedig az elme szintjén máris valami lesz belőle. Ha nincs testi érzékelés, megszűnik a fizikai test létezése, akkor is tudati szinten a térben tovább folytatódik az energia áramlása.

Tehát maga az üresség- elmélet egy olyan tudati állapot elérése, ami azt a célt szolgálhatja, hogy a folyamatos jelen állapotában legyünk, és a képzeteket, az érzékeléseket úgy fedezzük fel, hogy nem korlátozódik a megszokott hétköznapi címkézésre, hanem csak hagyja annak ami, elérve ezzel egy másfajta tudati szabadságot.

Tisztánlátásunk eredménye pedig megadja azt a lehetőséget számunkra, hogy tudatunk felszabadul és nyitott marad bármely helyzetben amivel szembe találjuk magunkat, kordában tartva ezzel csapongó elménket, így segítve elő a helyes szemlélet folyamatos alkalmazását.

-Varga Rita-