A jó párkapcsolat olyan, mint egy tánckettős. Van egy szép, belső rendje. Tudják, hogy a másik magányába nem szabad belegázolni. De nem szabad benne hagyni, ha látod, hogy ott már nem jó neki.

A férfi vezet – a nő követi. Ez a tánc titka. A rossz táncban azonban a férfi parancsol, és a nő engedelmeskedik.
Itt jelenik meg az erőszak és a kiszolgáltatottság. A szabadság helyett az elnyomás. És a boldog követés helyett a kiszolgáltatottság. Nehogy azt hidd, hogy a zsarnok szabad! Sokkal boldogtalanabb szolga, mint az, aki a hatalmában él. A jó tánc nem ilyen.

A jó tánc két szabad ember tánca. Van, amikor átölellek – van, amikor elengedlek. Van, amikor közeledek, van, amikor távolodok. A férfinak kell tudni “nőül” – és a nőnek ismerni kell a férfi gondolatait. Ismerni – és érezni.

Tévedés azt hinni, hogy a legharmonikusabb párkapcsolatban soha nincs magány. Van. És nincs olyan magány, melyből ne nyúlnánk a másikért. Minden szeretetnek van titkos dallama, tempója, ritmikája. Ezért van az, hogy a zene nyelvén mélyebben lehet beszélni róla, mint pusztán szavakkal.

-Müller Péter-