A tolvaj egyik nap meglátta, hogy egy jól ismert gyémántkereskedő megvásárolja azt a gyémántot, amelyre egész életében várt. A legszebb, a legtisztább, a legtökéletesebb gyémánt volt. Nagyon izgatott lett, és követve a vonatra szálló gyémántkereskedőt, beült ugyanabba a fülkébe. Az egész három napos út alatt azzal próbálkozott, hogy kizsebelje a kereskedőt, és megszerezze a gyémántot. Amikor elértek az utazás végére, és nem találta a gyémántot, nagyon csalódott volt.

Tökélyre emelte a tolvajlás művészetét, bevetette minden képességét, és mégsem volt képes ellopni ezt a ritka és becses drágakövet. Amikor a gyémánt kereskedő leszállt a vonatról, a zsebmetsző ismét a nyomába szegődött. Végül csak nem tudta megállni, odament hozzá, és megszólította „Uram, én egy nagyon híres tolvaj vagyok. Láttam, amint Ön megvesz egy gyönyörű gyémántot, így Ön után jöttem a vonatra. Habár művészetem mindazon képességeit bevetettem, amelyeket sok éven át tökéletesítettem, a drágakövet nem tudtam megtalálni.
Árulja el, kérem, hogyan tudta elrejteni előlem?

A gyémánt kereskedő válaszolt, „Nos, a gyémánt negyedben észrevettem,hogy figyel engem, és gyanítottam, hogy Ön zsebtolvaj. Így elrejtettem a gyémántot oda, ahol Ön várhatóan a legkisebb valószínűséggel keresi – a saját zsebébe!” Aztán belenyúlt a zsebtolvaj zsebébe, és kivette a gyémántot.

-tanmese-