Utazás a koponyám körül – Krizantém
Mennyi lehet még hátra? Kezdek nem odafigyelni, úgyse értek semmit ebből a motoszkálásból, percegésből, nyisszentésből, csíptetésből: csak annyit, hogy részletekben nagyon gyorsan csinálnak mindent, boszorkányosan szaladnak a kések és fogók és ollók, de rengeteg részlet van, nem lehet kivárni. Néha váratlan csend lesz, percekig. Ilyenkor felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul állnak, sőt, úgy látszik, ez lehet a “parádés... Tovább
Utazás a koponyám körül – Addisz – Abeba
Budapest, 1936. május 4., hétfő. Az ember egy árnyalattal mogorvább, eltekintve a “Blaumontag”-tól, kávéházas és újságolvasó városról lévén szó, mindenkinek hiányzik a maga napilapja. Kénytelen megelégedni a hétfő reggeli lapokkal. Léon Blum, úgy látszik, hajlandó kormányt alakítani Párizsban. “Ez a hét is jól kezdődik” – mondják gúnyosan a jobboldali érzelműek, az akasztani vitt cigány szavával. * Cininek, aki... Tovább
Utazás a koponyám körül – Avdeling 13
Úgy látszik, a határozott közlés után rögtön mélyen elaludtam, nem emlékszem egyetlen gondolatra se az estéről, éccaka se riadtam fel, tíz órát aludtam egyfolytában, időérzéklés nélkül. Reggel van. Arra ébredek, hogy gurítanak végig a folyosón. Nem vagyok kábult, kicsit talán nagyon is józan és friss vagyok, nyoma sincs bennem érzelmeknek és indulatoknak. Igazi reggeli hangulat, éjféli rejtelmekből kiábrándult, szinte gúnyosan hideg. Semmire... Tovább
Társadalom és örökös körforgás – Alan Watts
Oly módon kondicionáljuk a gyermeket, mely egy megoldhatatlan életfeladatot ad számára, ezáltal sorozatos fusztrációkkal terhelődik, és a probléma megoldhatatlansága miatt állandóan a jövőbe tolódik el. Tovább
Utazás a koponyám körül – Lüktető csillagok
Pár nap óta szeles az idő, az ablakot, amit már nyitva lehetett tartani, megint becsukják. Május elején vagyunk. Korán reggel – mennyivel korábban, mint otthon ilyenkor – besüt a nap, szemben megcsillan az aranykupola, de aztán felhők jönnek. Rügyek is alig ütköznek a fákon, a lombosodás itt később kezdődik. Ez hát az északi szél. Keményebbnek, zordabbnak, harsogóbbnak gondoltam. “Északi légáramlat” írják otthon a jelentések,... Tovább
Mit felejtettél el – Alan Watts
Az embereket mindig zavarba tudod hozni, egy csodálatos és óvatos módon. Csak azt mondod nekik: „Mit feledtek el?” Tovább
Utazás a koponyám körül – Olivecrona
Arról ismerem meg, hogy ő lép először ágyam elé, Söjkvist és a másik, ismeretlen orvos tisztelettel oldalt állnak. De különben is… már az ajtóban, mikor beléptek (bár arcokat nemigen látok), tudtam, hogy ő az. – Hogy van? – kérdi és kezet nyújt. Nem “na, hogy vagyunk?”, vagy “hát hogy vagyunk?”, ahogy szokták. Igen, határozottan hűvös, de korántsem tartózkodó. Udvarias, de udvariassága nem kényszeredett,... Tovább
Az elme egy ördögi kör – Alan Watts
Meg tudod engedni az elmédnek, hogy csendes legyen? Hát nem nehéz? Mivel az elme olyan mint egy majom, ami fel és le ugrál, állandóan fecseg. Ha egyszer megtanultál gondolkozni, nem tudsz leállni. Tovább
Utazás a koponyám körül – “Le mie Prigioni”
A szelíd, kedves Silvio Pellico, a “Francesca da Rimini” szerzője, írta ki könyve fölé ezt az igénytelen címet: “Börtöneim”. Tíz esztendőt töltött Osztrák-olaszországban és később Spielbergben, különféle fogházakban mint Ferenc császár foglya, a múlt század elején. Mindig szerettem ezt a könyvet, halk, elbájoló tárgyilagosságát, úgy számol be embertelen szenvedéseiről, mint akinek nincs más igénye, mint hogy a reakció... Tovább
Mi a baj a kultúránkkal – Alan Watts
A ritmust és a munkát át akarjuk váltani készpénzzé, amivel tényleg vásárolhatunk valamit, de nem tudjuk megenni. És aztán rohanunk haza, hogy megszabaduljunk a munkától és igazi életet éljünk, jól érezzük magunkat. Tovább
