Popper Péter:
Azt, aki egyszer ránk bízta magát, soha nem szabad cserben hagyni.
Vele kell menni, akár a pokolba, akár az égbe, a zsenialitásba, az idiótaságba,
a depresszióba vagy az eufóriába, kézen fogva, mindig együtt, akárhova tart.