Ijesztő-e, ami nem “normális”?

Mindannyian hipnózis alatt állunk, s a tudatállapotok lehetőségei közül egy bizonyos kis sávba vagyunk behipnotizálva. Ezt a sávot nevezzük normálisnak, és akkor érezzük jól magunkat, amikor ezen belül élünk. Ha véletlenül bármelyik irányban kijjebb megyünk, akkor nagyon megijedünk, és megijesztjük mindazokat is, akik körülöttünk élnek, s véletlenül észreveszik, hogy nem a normális tudatállapotban vagyunk. Az érdekes az, hogy egészen kicsi... Tovább

Az igazi szeretet szabadságból van szőve

Az igazi szeretet szabadságból van szőve. Ezért eltéphetetlen. Nincs benne enyém, tiéd, nincs benne félelem. Ez az, amit nem ismerünk – mert nem tudunk igazán szeretni. Ez nagy titok. Nekem is gyakran az, pedig tudom, hogy így van. Én is úgy vagyok vele, hogy örökké féltelek! Ha nem vagy a karjaimban, ha nem érezlek és ölellek görcsösen, félek, hogy elvesztelek. Elmész, elfejtesz, nem szeretsz már, meghalsz – és sohasem látlak többé. Ha... Tovább

“Tartsd a jószágot természete szerint”

Ha megnézzük ezt a kisfilmet, megtudhatjuk, hogy miképpen éli és látja az életet és a benne zajló dolgokat a világhírű Kassai Lajos lovasíjász, és így lehetőséget kapunk arra, hogy mi magunk is egy kicsit (el)elmélkedhetünk közben. Érdemes sokáig ízlelni a hallottakat és valamilyen szinten eljutni a tényleges megértésig. Mindenkinek szívből ajánlom, akik szeretnek más nézőpontokat is megismerni. Kassai Lajos Lovasíjászat  Tovább

Bepillantások a valóságba

Amint már említettem, az ébredés e tapasztalása lehet csupán egy bepillantás, de tarthat hosszabb ideig is. Egyesek úgy vélik, hogy ha a felébredés egy pillanatig tart csupán, akkor nem lehet valódi. Szerintük ha az ébredés valódi, hiteles, akkor az érzékelés megnyílik a dolgok igaz természete előtt, és soha többé nem zárul vissza. Megértem ezt a nézőpontot, hisz végső soron az egész spirituális út a teljes felébredéshez vezet. A teljes felébredés... Tovább

Utazás a koponyám körül – Robinson szigete

Grand Hotel, Saltsjöbaden. Tíz napja üdülök itt, a parkra néző földszinti szobában. A hallon át a tengerpartra jutni, futó férfialak áll ott alacsony talapzatán és lent a vízen enyelgő najád. Vitorlák és motorcsónakok szeldelik a kora tavaszi hűvösséget, szemben az öböl kanyarulata, fönt, a hegyen a csillagvizsgáló kupolája. Apró lázaktól eltekintve egész jól vagyok, csak hangulataimmal bírok nehezen. Olyan érzékeny lettem, mint egy csecsemő... Tovább

Utazás a koponyám körül – “Oldozzátok el a kötelékeit”

Ezek már megint napok, felismerhetők és ellenőrizhetők, neve és száma van mindegyiknek, huszonnégy órából állanak, s folytonosan és megszakítás nélkül kapcsolódnak egymásba, mint ezelőtt, a teremtés kezdete óta, vagy legalábbis az özönvíz kalandos ötlete után, amikor megmondatott a szivárvány óriás hirdetményén “s elrendelem, hogy éj és nap, hő és hideg, fény és sötétség, változatlan rendben váltsák fel egymást”. Igen,... Tovább

Utazás a koponyám körül – Trelleborg felé fut egy fél fekete eb

Ezek után elmúlik két valódi nap, amiről alig van emlékem. Feljegyzések kerültek a kezembe, néhány oldal írás, feleségem lefirkálta olykor, amiket összebeszéltem. Nem érdemes idézni, hasonlatosak azokhoz a kórleírásokhoz, amiket locsogó skizofrénekről vesznek fel a tébolydában: tudákos filozofálás, “műveltségem” fitogtatása, pedáns megjegyzések, lényegtelen dolgokról. Az egész úgy hat rám most, mintha valaki betörés után leltárt... Tovább

Utazás a koponyám körül – Krizantém

Mennyi lehet még hátra? Kezdek nem odafigyelni, úgyse értek semmit ebből a motoszkálásból, percegésből, nyisszentésből, csíptetésből: csak annyit, hogy részletekben nagyon gyorsan csinálnak mindent, boszorkányosan szaladnak a kések és fogók és ollók, de rengeteg részlet van, nem lehet kivárni. Néha váratlan csend lesz, percekig. Ilyenkor felriadok, bár érzem, hogy ez nem a vége, mert mozdulatlanul állnak, sőt, úgy látszik, ez lehet a “parádés... Tovább

Utazás a koponyám körül – Addisz – Abeba

Budapest, 1936. május 4., hétfő. Az ember egy árnyalattal mogorvább, eltekintve a “Blaumontag”-tól, kávéházas és újságolvasó városról lévén szó, mindenkinek hiányzik a maga napilapja. Kénytelen megelégedni a hétfő reggeli lapokkal. Léon Blum, úgy látszik, hajlandó kormányt alakítani Párizsban. “Ez a hét is jól kezdődik” – mondják gúnyosan a jobboldali érzelműek, az akasztani vitt cigány szavával. * Cininek, aki... Tovább

Utazás a koponyám körül – Avdeling 13

Úgy látszik, a határozott közlés után rögtön mélyen elaludtam, nem emlékszem egyetlen gondolatra se az estéről, éccaka se riadtam fel, tíz órát aludtam egyfolytában, időérzéklés nélkül. Reggel van. Arra ébredek, hogy gurítanak végig a folyosón. Nem vagyok kábult, kicsit talán nagyon is józan és friss vagyok, nyoma sincs bennem érzelmeknek és indulatoknak. Igazi reggeli hangulat, éjféli rejtelmekből kiábrándult, szinte gúnyosan hideg. Semmire... Tovább