Utazás a koponyám körül – Isten nevében – Észak Felé
Az álom, külső időben is, elég hosszú lehetett: már sötétedik, mikor felkeltenek. Kábultan, kóvályogva cihelődöm. Még három óránk van, pont kilenc órakor indul a vonatom Berlinen át. Külön hálófülkém lesz. Őnagysága vállalja, éjszaka, a határvizsgálatokat, reggelig alhatom. Április huszonnyolcadika van. Élénk, csípős kis szelek fütyülnek a „bécsi hegyeken”. Felkészülök rá, hogy ez most fokozódik, a tavaszi hűvösség: művelt... Tovább
Utazás a koponyám körül – A koponyák hegye
(Intermezzo) Vakító fénnyel nyirkos éjszakámban Csillárok íve gyúl ki hirtelen… (Egy ifjúkori versemből) Igen, ez az a vakító fény, nem is lehet máshonnan, ennek az ifjúkori emléknek távlatából került elő és annál ragyogóbb, minél sötétebb volt nappalom és ébrenlétem. A muzsika is erősebb, mint imént a hallból, álomfülem is pótol valamit a régi valóságból. És minden olyan felfokozott és mámoros és dobogó, mint akkor, tizennyolc... Tovább
Utazás a koponyám körül-Az ítélet kihirdettetik
Tehát tíz nap. Hivatalos diagnózis és javallat még nincsen, de már senki nem tagadja, előttem se, hogy egyik se lehet kétséges, tekintettel a belső kúra kudarcára. Gyors intézkedések. Vendégek már nem jöhetnek, néhány részvétteljes érdeklődőt az előszobában világosítanak fel – néha tompított suttogást hallok az ajtó előtt. Állapotom, mintha csak azt várta volna, hogy pontosan megnevezzék és kimondják, teljes vadságában bontakozik ki,... Tovább
Utazás a koponyám körül – A halál megkísért
Közjátéknak vagy álomnak kellene neveznem ezt a rövid fejezetet, vagy zárjelben közölni az egészet, mert így történt: zárjelben, elkülönítve, igazán álomszerűen. Ma se értem, miért volt, és mit jelentett. Elmondom, megjegyzés nélkül. Másnap reggel történt, két nappal elutazásom előtt. Tíz óra felé egy urat jelentettek be. Kiderült, hogy tanársegéd valamelyik vidéki vagy talán külföldi egyetemen, eddig nem hallottam a nevét. Fiatal ember,... Tovább
Utazás a koponyám körül – Beteglátogatók
Nagy meglepetés. Az izgalmas napon egy hét múlva, mikor a tanár színe előtt megjelenünk, hogy ítéletemet meghallgassam, kiderül, hogy ítélet még nincsen. Kupolaformán, mintegy imádkozva összeillesztett ujjakkal, édeskés mosollyal és nagyon nyájasan a művészfejű Pötzl rövid, óvatos ismertetést közöl, eddigi megfigyelésekre hivatkozva. Ő úgy látja, mintha jobboldalt folyadékkal telt hólyag terpeszkedne a kisagyon. Egyebet is gyanít, erről most... Tovább
Utazás a koponyám körül – Vissza a tett színhelyére
És újra Bécs. Este az Árpád sínautón érkezünk, kóválygok és szédülök – keservesen panaszkodom, hogy rossz ez a jármű, vízszintesen is himbálózik, nemcsak függőlegesen ráz. Nem hiszem el, hogy más ezt nem érzi, én is csak most, felzaklatott egyensúlyérzésemmel. Az Hôtel de France-ban szállunk meg. Milyen szomorú ez a város, különösen errefelé, mindenki kedvetlen, gyanakvó. Hangosan szidom a rossz világítást utcán, lépcsőházban,... Tovább
Utazás a koponyám körül – A Gyulák széke összeül
És mialatt odalenn a szanatóriumi hall homályában s odabent a koponya sötétjében lassan és szívósan dolgozik a végzet, odakünn megmozdul az a csodálatos valami, az Ismeretlen, amiről csak közvetve s nagyon hézagosan s még így is csak rövid ideig tudunk, aminek minden ember egyetlen központja és egyetlen bizonyossága: rejtelmes módon átrezdül a Külső Világ. Bent, a csontfalak közt valami történik. Hogy mi, én tudom legkevésbé, mások is csak sejtik.... Tovább
Utazás a koponyám körül – Szanatórium
A szanatórium előkelő és csendes, kora tavasz van, alig vagyunk húszan a hegycsúcsra épült óriási palotában. Még nem tudják, hol vagyok, két egész nap telik el tökéletes magányban. Nehéz délelőttök, a hallba se megyek le, a reggeli rosszullétek nem rövid rohamok többé, ebédig tart az önkívülethez hasonló tompaság. Felöltözetlenül, borzongva kuporgok hátradűlve a karszékben, s nézem az erkélyablakon át Pest-Buda csodáját, mint egy valószínűtlen... Tovább
Utazás a koponyám körül – Kézlegyintés az ablaküvegen
Szeretném, ha az olvasó elhinné, hogy nem olcsó hasonlaton nyargalok, vagy költői aláfestéssel próbálom érdekessé tenni magam ezzel a bűnügyi beállítással – szívesen kerülnék mindent, ami „jelképes”, hiszen az olvasónál sokkal szorongóbban érdekel, hogy tisztán és világosan, hangulatcafrangoktól fertőzetlenül emlékezem-e arra, ami történt. De éppen ezért vagyok képtelen nem venni észre, hogy egész betegségem alatt végig,... Tovább
Utazás a koponyám körül – Barlangvasút
A városligeti Angol Parkban tavaly újfajta barlangvasutat építettek, a régi közelében, ahol az utcasarkokon törpék és királykisasszonyok, idilli jelenetek, kristálypaloták bukkantak az utazó elé. Ezt az újat, ha jól emlékszem, „kísértetek vonatjának” nevezik. Indulás után koromsötétségbe kerül az ember, melyben baljós szél zúg, láthatatlan ajtók csapkodnak, lánc csörög, sóhajtás és csikorgás rémlik, mint ama „külső sötétségben”,... Tovább
