Utazás a koponyám körül – Találkozás egy haldoklóval

Esős, nyirkos rosszindulatú reggel a piszkos bécsi pályaudvaron, mikor 11 felé az Árpád sínautón Cinivel megérkezünk. Minden tavasszal van néhány ilyen nap, a rosszkedvű természet mintha meg akarná gondolni magát, hogy most az egyszer nem tartja be a sorrendet, átugorja a nyarat, amit annyiszor rendezett meg, óriási befektetéssel, újra átfestvén, anyagot nem kímélve, zöldre és aranypirosra és kobaltkékre az egész óriási csarnokot, gyümölcsök... Tovább

Utazás a koponyám körül – A strucc védekezik

Ha visszanézve, mostani eszemmel gondolok ezekre a napokra, olyan furcsának és érthetetlennek látom viselkedésem, mint amilyen az első húszéves szerelem idején lehetett. Mint akkor, most is valami tehetetlenségi nyomaték pörgetett magam körül, s nem voltam hajlandó észrevenni azt a nálam hatalmasabb vonzó Erőt, ami, mint kavicsot a parittya, forgatott nagyobb pályámon. Akkor a Nagy Ösztön formájában magához rántani igyekezett az életközpont, most... Tovább

Utazás a koponyám körül – Rövid hetek és egy hosszú pillanat

„Munkás embernek rövidek a napjai, hosszú az élete.” Már az iskolában tetszett nekem ez a mondás, bár mindig éreztem, merőben hamis, s ami a legnagyobb baj, még fordítva sem használható. Fő az, hogy paradox, önmagának ellentmondó, s ezért jó irányban keresi az igazságot, ahová tapasztalatom szerint csak ellenkező oldalról lehet elindulni, lévén a lét kettős, pozitív és negatív áram harcából származó valóság. Annyi bizonyos, hogy... Tovább

Bohóckönnyek

– Gyerekek, gyerekek! Az volt csak az előadás! A karácsonyeste előtti napon. Mint annak lennie kell, mély hóba süppedt az egész vidék, minden ereszen csillogó jégcsapok lógtak, de a sátorban kellemes meleg volt, s nemcsak a megszokott bőr- és istállószag terjengett, hanem sütemény –, szaloncukor- és mogyoróillat keveredett egymással. – Háromszázhuszonhét gyerek jött el szüleivel az előadásra. A kisfiúk és kislányok ezen a délutánon a gyárnak... Tovább

Legmerészebb álmaink is megvalósíthatók!

– Kedves Feri, az a harmadik kutya nem húz. – Sajnos, egy kissé rövid az ostorom. – Sőt, úgy veszem észre, mintha bicegne is egy kicsit. – Hogyne bicegne, mikor csak három lába van! – Jé, tényleg… Nem kár egy nyomorék állatot kocsi elé fogni? – Nézze meg jobban, Ilonka. Mind a tizenkét kutyám háromlábú. – Jaj, szegények! – Inkább engem sajnáljon, Ilonkám! Az összes sintéreket végigjártam, amíg... Tovább

Hallgasson a szívére…

Befejezte a borotválkozást és a tükörben nézte még az arcát egy percig. Lehet, hogy nem is kinn, hanem itt bennem van ez a szépség? Nem a külső káoszban, hanem itt rajtam, de nem a felszínen, hanem a bőr, a szemek, a ráncok, az egész álarc mögött? Behunyta a szemét. Vajon milyen lehet? Ha megszabadítjuk ezt az arcot a pókerarctól, a homlokráncolós csábítás szerepjátékától, a lendületes kreatív igazgató kliséitől? Vajon milyen: egy szégyenkező... Tovább