Boldogság

Hamvas Béla: A boldogság az Első Lélek legelső érzése — a boldogság az első tudat, az első emlék, az első tapasztalat, az első gondolat, az első cél. Ez az első érzés-akarat-cél-tudat-gondolat, ez az Első Világ és Első Élet, ami benne lüktet a fákban és kövekben, a vizekben és a csillagokban, az emberekben és az istenekben. Ez az Első Érzés, amin a világ nyugszik, mint az őskőzeten a föld. A Boldogság a világ első érzése, amivel a nemlétből... Tovább

A barátság és az asztrológia

Hamvas Béla: Az asztrológia az emberi sors terét tizenkét szakaszra, vagy ahogy ő mondja, az emberi sors színpadát tizenkét házra osztja fel. Ilyen házak: az egyéniség, a vagyon, a tanulás, az otthon, a házasság és a többi. A barátságnak is jelöl ki házat. A modern lélektan irodalmának rengeteg tömegében a barátságról egy hang se szól – egyből az egyetlen tényből kitűnik, hogy az asztrológiának mennyivel több érzéke van az emberi lét egésze... Tovább

A középszerűség veszélyei

A racionalizmus tulajdonképpen rögeszme, amely az európai civilizációnak az újkor elején támadt spirituális minimumából keletkezett. Ennek a pszeudospirituális kényszernek szülötte a technika, un rêve défaillant, ájult álom. Mit álmodik ez az álom? Jules Verne-regényeket. Léghajókat és repülőgépeket és drótnélküli távírót és rádiót és televíziót, rakétát és holdbarepülést, utazást a tűzfolyamon a föld középpontja felé, a levegőből... Tovább

Amikor az ember már csak az egzisztencia a Semmiben

Az ember tevékenységének, hogy rövidebb idő alatt többet szerezzen, természetes következménye kettős: az egyik az, hogy az élet meggyorsul, a másik, hogy egyre üresebbé válik. E. B. Wallace ezt a jelenséget loss oflife-essence-nek, vagyis az élet-tartalmak elveszésének nevezi. Mindig rövidebb idő alatt mindig többet. Egyre rövidebb idő alatt, minél messzebbre. Minél rövidebb idő alatt futni vagy úszni száz métert. Minél messzebbre dobni a gerelyt. Minél... Tovább

Amikor felismered

Hamvas Béla: De a vágynak, ha az ember önmagának akar, kimondhatatlan veszélye van. Ez a veszély, hogy a vágy teljesül, s akkor az ember eléri azt, amit akart. Eléri, és meglátja, hogy mi volt az, amit kívánt és követelt és vágyott. (…) S most derül csak ki, hogy a vágy hamis volt. Nem is ezt akarta.  Tovább

Az adakozás filozófiája

Hamvas Béla: Aki ad, jobban rá van szorulva az elfogadásra, mint az, aki elfogad, az adakozóra.  Tovább

Vándorok

Hamvas Béla: Az Út soha nem üres, soha nem magányos, még ha néha úgy is érezzük. Nincs sietség, nincs sürgetés. Nincs vesztegetni való idő… Ezt valahol minden zarándok érzi, ezért ki-ki a maga képessége szerint iparkodik… Soha senki nem vándorol egyedül.  Tovább

A barátáság igazi eszenciája

Hamvas Béla: Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. Méginkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor pedig az ember barátjától elszakad, tudja, hogy ez a találkozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy együtt volt vele a találkozás előtt.  Tovább

A zöld filozófiája

Az emberi világ nagy szava: a szeretet… Másik nagy szava: a boldogság. A boldogság sohasem közös… Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret. Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség. A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget. Nem akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság. Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri. A Szeretet és a Boldogság... Tovább

Mindenki tudja a földön

Az ember csak akkor lehet teljes, ha az, akivel együtt van, teljes. Olyan emberrel, aki nem tudja, vagy nem akarja önmaga teljességét, az ember nem tudhatja vagy nem akarhatja önmaga teljességét. Ezért rettenetesen áldatlan olyan másik féllel való együttlét, aki nem saját maga. Megakadályozza az embert abban, hogy saját maga lehessen. És ez az egzisztenciális főtörvény sehol sem olyan mélyről kötelező, mint a nemek között. A nemek viszonyában csak... Tovább

Oldal 5 of 71234567