Amit Isten iránt érez…

Hamvas Béla: Olyan vagyok, mint a kezdettelen és végtelen és feneketlen tenger. A szufi állandóan a szerelem nyelvén beszél, mert ez felel meg annak a szenvedélynek, amit Isten iránt érez. A misztika a határterületek tudása. Ami fölötte van és alatta, előtte van és mögötte, amiről megfeledkeztek, és amit kihagytak. Főképpen, ami kényelmetlen és kérdésszerű és félelmetes és bizonytalan. A szufi azzal azonosítja magát, ami nem én, mert az én... Tovább

Észrevenni a kicsit

Hamvas Béla: Az ember csak egészen kicsiny feladatot kap, és bajunk az, hogy túl sokat akarunk megoldani, ahelyett, hogy a kicsinyt észrevennénk.  Tovább

Lemondani

Hamvas Béla: Ha az ember helyesen él, veszteségeinek arányában nő. Lemondani. A szóról is lemondani. Lemondani, szól Lao-ce, annyi, mint egésznek maradni. Görbének lenni annyi, mint egyenessé válni. Üresnek lenni annyi, mint megtöltetni, széttépettnek lenni annyi, mint megújulni. Az öregkori művek fénytelen hangjában és kopár színtelenségében ez a lyukas görbeség, ez a széttépett üresség –, itt áll Oidipos akkor, amikor azt mondja: Csak, ha... Tovább

Jó embernek lenni

Hamvas Béla: Fel kell adnod azt, amit meg akartál menteni. Hősi életet örököltél, de az első álom eltűnt, s utána eltűnt a második. Le kell mondanod a hősi pátoszról. Amit tőled követelnek, az nem a jól megtanult szerep jól árnyalt elszavalása. Ne légy többé hős. Tanulj meg úgy élni, mintha egyedül lennél. Mintha nem nézne senki. Mintha otthon lennél. Mit akarsz? Ugyan azt a szerepet játszod befelé, amit őseidtől tanultál, de ők kifelé... Tovább

A nagy ember, avagy a hírnév elveszti a hőst

I. A pondrók országában, a pondrók időszámítása szerint 2496-ban IX. Pondrómanasszár fia XXII. Pondrópilézer uralkodása alatt történt. II. A nagyvezír beleszeretett a királynéba, és a királyné beleszeretett a nagyvezírbe. Mivel a találkozásra a királyi palotában alkalmas hely nem volt, titokban a királyné járt a nagyvezírhez egy héten egyszer, vagy kétszer, többször háromszor, volt úgy, hogy néha egyszer, néha ötször, és megesett, hogy... Tovább

A sors démonai

Hamvas Béla: Emberismeretem abban a pillanatban kezdődött, amikor megértettem, hogy üres vagyok én, üres vagy te, üres mindenki és az ember a nulladik elem, a neutron, a semleges keret, aki üres. Az emberek valódi jellegükben egymástól nem különböznek. Mindenki üres volt és üres marad és sohasem volt más, mint üres. Minősítetlen. Minőségtelen. Amiben az emberek egymástól különböznek, hogy mindenki más sorsdémont fogad be és táplál s azzal... Tovább

A megkülönböztetés

Hamvas Béla: Aki meditációban, ihletben, intuícióban a valóságról tapasztalatot szerzett, vagy valamely tanítást erre vonatkozólag megértett, s így az első lépést a felébredés felé megtette, az megtanulta, hogy az eloldásnak, megváltásnak egy útja van: a megkülönböztetés. Meg kell különböztetni a létezőt és a nemlétezőt, a valóságot és a varázslatot, a lelket és a káprázatot. Aki megtanult megkülönböztetni, az nem fogja többé elkövetni... Tovább

Teljes értékű élet

Hamvas Béla: Senki közülünk nem él a mának és a mában és a pillanatban. Mindnyájan ma a holnapot éljük- holnap: a holnaputánt. Sorsunkat a jövőbe vetjük: azt hisszük holnap érünk el oda, ahol aztán már igazán el lehet kezdeni élni. Mert azt senki sem gondolja komolyan, hogy amit ma csinál, az teljes értékű élet.  Tovább

Fák

This is not an essay this is a poem from You for You and to You Talán nem éppen csak az emlékekkel való elteltség és nem a sóvárgott jövőre való várakozás, amikor az ember a maga egészében eltolódik a jelenből, a múltba süllyed, vagy még el nem érkezett időben él, de nincs jelen sem a múltban sem a jövőben, éppen úgy, ahogy nincs a jelenben, alája merül, vagy ami ugyanaz, föléje emelkedik; van nap, hét, ennél hosszabb, egész korszak, hogy befogadásra... Tovább

Ami hangzik, az láthatatlan

Hamvas Béla: (…) A hangban van meg az emberfölötti hatalom, amely a természetre teremtő hatást gyakorol. Ezért volt a zenének minden hagyományban olyan nagy jelentősége. Ezért Kínától Júdeán keresztül Mexikóig azt, aki a kinyilatkoztatás részese, inkább hallónak, mint látónak tartották. És ezért a hagyomány igazi ereje abban a korban, amikor a tanítást már leírták, tulajdonképpen megszűnt, mert annak lényege csak az élő hangban adható... Tovább