Az ember tevékenységének, hogy rövidebb idő alatt többet szerezzen, természetes következménye kettős:
az egyik az, hogy az élet meggyorsul, a másik, hogy egyre üresebbé válik.
E. B. Wallace ezt a jelenséget loss oflife-essence-nek, vagyis az élet-tartalmak elveszésének nevezi.
Mindig rövidebb idő alatt mindig többet. Egyre rövidebb idő alatt, minél messzebbre.

Minél rövidebb idő alatt futni vagy úszni száz métert. Minél messzebbre dobni a gerelyt.
Minél távolabbra, minél magasabbra ugrani. Minél nagyobb súlyt fölemelni. Ez a modern hérosz.
A sztahanovista hány téglát rak fel egy óra alatt. A gépkocsik óránkénti sebessége kétszáz kilométer, a vonatoké szintén, a repülőgépek hangsebességgel járnak. Egy ember harminc gépet kezel, a másik negyvenet.
Meg kell gyorsítani a növények fejlődését sugárzással. Kisebb területen többet kell termelni. Kevesebb helyen több embert kell elhelyezni. Emeletes ágyak, kétemeletes ágyak. Területet, időt, anyagot, erőt, energiát kihasználni.

Ezt a grandiózus idiotizmust hívják racionalizmusnak. A racionalizmus az élet kirablásának metafizikája.
Minél gyorsabban fut valaki száz métert, az egésznek annál kevesebb értelme van. Van olyan teljesítmény, amely teljesen abszurd. A racionalizmus remek példa arra, hogy miképpen lehet valami észszerű, s ugyanakkor teljesen értelmetlen.

Minél kisebb területen minél több cukorrépát ültetni. Ez az ésszerű. Kihasználni. Minél gyorsabban.
Még senki sem tette fel a kérdést, mi történik azzal az idővel, amit az ember megtakarít, amikor valamit gyorsabban megcsinál? Erre a jelenségre megtévesztésül a termelés szót használják. A napnál világosabb, hogy rablásról van szó.

Évenként kétszer vetni. Ötkilós krumplit nevelni. Az északi sarkkörben meghonosítani a narancsot és a banánt.
A gyártási eljárásokat lerövidíteni. A leggyorsabb idő alatt a legrövidebb út.

Ez az, amit Mircea Eliade úgy hív, hogy a természet ritmusának meggyorsítása, amikor az ember átveszi az idő szerepét, és gyorsabb tempót diktál. Hamarabb akarja úszni a száz métert, de nem tudja, hogy mit kezdjen azzal az idővel, amit megtakarított. M. Eliade minden bizonnyal nem muzikális ember, és nem tudja mi a különbség a ritmus és az ütem között.

A természetnek, az életnek, a gondolkozásnak, a művészetnek ritmusa van, az élettel együtt adott érverése.
A mechanika pedig ütemes. A gép automata. Soha ritmust és ütemet nem lehet összetéveszteni.
Ha a ritmus helyett ütemet alkalmaz, az eredmény loss of life-essence, az élettartalmak elveszése.

Ritmikus a tánc, ütemes a katonai lépés. Ritmikus a szívdobogás, ütemes a metronóm, akkor is, ha a kettő számértéke azonos. A racionalista gondolkozás olyan lerövidített és meggyorsított gondolkozás, amelyből az életesszenciák eltűntek. A racionalizmus az egy helyben való észtvesztő ütem, amelynek semmi néven nevezhető értelme nincs.

Ez a modern hajsza és a rekord és a teljesítmény, a sebesség, az életmohóság, és sietni, és a habzsolás és a loholás és a szédület és az esszenciák eltűnése, amikor az ember már csak az egzisztencia a Semmiben.

Hamvas Béla