Csak hunyd be a szemed

Wass Albert: S ha Te is egyszer-másszor szomorú leszel, s hasztalanul jársz-kelsz az emberek között, a szomorúságodon nem segít senki, és úgy érzed, mintha valami nagy-nagy súly ülne a lelkeden, és napról napra jobban belefáradsz, s talán már azt is hiszed, hogy nem bírod tovább: egy este szökj le titokban a tóhoz. (…) Ha szomorúságoddal a tó partján megállsz: olyan kék lesz a víz, mint még sohase volt. A legcsöndesebb szellő indulását... Tovább

Tudnod kell a célod lényegét!

Samuel Johnson: Az elégedettség forrása gondolkodásunkban rejlik, és aki az emberi természetre vonatkozó csekély ismereteinek köszönhetően úgy keresi boldogságát, hogy mindent meg akar változtatni, kivéve önmagát, reménytelen dologra pazarolja életét, mert csak megsokszorozza szenvedéseit, holott ezek megszüntetését kellene legfőbb céljának tekintenie.  Tovább

Mert létezik

Dalai Láma: Létezik azonban valódi szeretet, amelynek épp úgy, mint az együttérzésnek, az a jellemzője, hogy a másik ember külseje vagy viselkedése nem befolyásolja.  Tovább

Ez a kapocs

Tagore: Az ember zűrzavarban és félelmében élt mindaddig, amíg fel nem fedeztea törvény egyetemességét a természetben; mindaddig idegen volt számára a világ. Márpedig a felfedezett törvény egyben a harmónia észlelése is az értelem – ami az ember lelke – és a természet játéka között. Ez a kapocs, amely összeköti az embert a világgal, amelyben él. Amikor felfedezi ezt, hatalmas örömöt érez, mivel ekkor felismeri önmagát környezetében.... Tovább

Az egészen kis dolgokban

Márai Sándor: Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk. Ez a pillanat, mikor egyszerű... Tovább

A belső Nap fényében

Pandit Gopi Krisna: Az elme úgy van megszerkesztve, hogy a föld semmilyen fényűzése és semmilyen gazdagsága sem képes lecsillapítani saját létezésének megmagyarázásában a keresésé közben érzett forró lázat. A kifürkészhetetlen misztérium minden súlyos nehézsége, az intellektus által feltett minden kérdés, a fejlődés közbeni felemelkedés minden szívszaggató szenvedése, a világot átható igazságtalanság és nyomor láttán érzett kín,... Tovább

A megfelelő gondolat

Napoleon Hill: Milliók és milliók hiszik azt magukról, hogy szegénységre és kudarcra vannak “kárhoztatva” valamilyen megfoghatatlan erő hatásának következtében, amelyre – meggyőződésük szerint – nincsenek befolyással. Ők maguk “szerencsétlenségük” létrehozói, méghozzá azokon a negatív gondolati impulzusokon keresztül, amelyeket a tudatalattijuk “felvesz”, és a nekik megfelelő ekvivalensekké változtat.  Tovább

Az igazi jellem

Márai Sándor: S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmi ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull róluk minden jelmez, és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás... Tovább

A kapcsolat

Hamvas Béla:Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között.Miért csillag a barát?És miért barát a csillag?Mert olyan távol van, és mégis bennem él?Mert az enyém, és mégis elérhetetlen?Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus?Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit?Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég?Nem lehet rá válaszolni. Nem is... Tovább

Visszatartani a hajnalt

Harriet Lerner: Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk... Tovább