Pandit Gopi Krisna:
Az elme úgy van megszerkesztve, hogy a föld semmilyen fényűzése és semmilyen gazdagsága sem képes lecsillapítani saját létezésének megmagyarázásában a keresésé közben érzett forró lázat.
A kifürkészhetetlen misztérium minden súlyos nehézsége, az intellektus által feltett minden kérdés, a fejlődés közbeni felemelkedés minden szívszaggató szenvedése, a világot átható igazságtalanság és nyomor láttán érzett kín, a széttört álmok és megtört remények minden kiábrándultsága, a hozzánk közel állóktól és nekünk kedvesektől való elválás minden fájdalma, a betegségtől, hanyatlástól és haláltól való minden félelem páraként oszlik el a felső Én felismerésekor felkelő belső Nap fényében.
Az túl van minden gondolaton, minden kételyen, túl van minden kínon és halandóságon, és amelyet ha egyszer felfogtunk, hatalmas villám fényéhez hasonlóan világítja meg elménk sötétségét, és eloszlatva az éjszaka sötétjét, az embert egyetlen pillanat alatt a szellemi világ kifejezhetetlen ragyogásába emeli.