Márai Sándor:
Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok,
felhők és végtelenségek között.

De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben,
a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb,
az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.

Ez a pillanat, mikor egyszerű és világos lesz valami, ami az elébb homályos és érthetetlen volt, ez a pillanat, mikor fölénk hajol Isten.

Hiszek benne? Néha azt hiszem, csaknem frivolitás és túlbuzgalom hinni benne.
Több és más Ő annál, semhogy hitem vagy tagadásom eldöntené kettőnk viszonyát.