Olyan szubsztancia…

René Descartes: Figyelmesen megvizsgáltam, mi vagyok én. Láttam, hogy el tudom képzelni: nincs testem, nincs világ és nincs tér, amelyben vagyok. De azért azt nem tudom elképzelni, hogy magam nem vagyok; ellenkezőleg, éppen abból, hogy azt gondolom, hogy más dolgok igazságában kételkedem, egészen világosan és bizonyosan az következik, hogy én vagyok. Ellenben mihelyt csak megszűntem volna gondolkodni, nem volna semmi alapom azt hinni, hogy vagyok, még... Tovább

Összpontosítsd a figyelmed a mára

André Aleman: Az életművészet elsősorban annak művészete, hogyan ne adjuk ki a kezünkből az idő feletti rendelkezés jogát. Ennek pedig az a módja, hogy figyelmünket a mára összepontosítjuk.  Tovább

A zavarodottság jele

Tendzin Gjaco: Sokan gondolják, hogy a türelem a gyengeség jele. Szerintem ez tévedés. A gyengeség jele sokkal inkább az ingerültség, a düh. A türelem, a higgadtság pedig az erőé. Például, ha vitatkozik valaki és a véleménye józan érveken alapul, akkor végig nyugodt, magabiztos lesz, még mosolyogni is tud, miközben érvel. Ám ha az érvei hibásak, akkor lassan elveszíti a tekintélyét, majd a türelmét is, dühbe gurul, aztán már csak képtelenségeket... Tovább

A varázsszó

Márai Sándor: De most nem félek többé… igézetben élek. Mintha tudnám a varázsszót… De a varázsszó mindössze annyi, hogy szeretek valakit.  Tovább

Csak esendőek…

Horváth György: – Ugyanazon kacagott és sírt? (…) Nahát! Milyen furcsák az emberek! Nahát! (…) – Nem furcsák, csak esendőek – aztán még hozzáfűzte: – Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat, de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé.  Tovább

Kellő távolságból szemlélni a dolgokat…

Arthur Schopenhauer: Egyéni életünk lefolyása és eseményei, igazi értelmüket és összefüggésüket tekintve, durvább mozaikművekhez hasonlíthatók. Ameddig közvetlenül ezek előtt állunk, nem igen ismerjük föl az ábrázolt tárgyakat, s nem vesszük észre sem jelentőségüket, sem szépségüket: mind a kettő csak bizonyos távolságban tűnik szembe.  Tovább

Az élet tréfái

Rejtő Jenő: Az élet olykor megenged magának (…) tréfákat, máskülönben az emberek azt hinnék, hogy tőlük is függ valami ezen a világon, és jövőbe látó megállapításaik, hajszálpontos következtetéseik lényegében véve nemcsak létezésük fiziológiai megnyilvánulása.  Tovább

Szeretni úgy tudunk mást, csak mint önmagunkat

Brené Brown: A szeretetet nem adjuk vagy kapjuk: olyasmi, amit ápolunk és nevelünk, olyan kapcsolat két ember között, amely csak úgy építhető ki, ha már létezik mindkettőjükben külön-külön – csak annyira szerethetünk másokat, amennyire önmagunkat szeretjük.  Tovább

Az élet a most-ban lelhető fel

Eckhart Tolle: Végső soron nem vállalsz felelősséget az életért, amíg nem vállalsz felelősséget ezért a pillanatért – a mostért. Ugyanis a most az egyetlen hely, ahol az élet föllelhető.  Tovább

Olyan elköteleződés…

Gary Chapman: A valódi szeretet (…) nem érzés. Sokkal inkább egy attitűd, olyan döntés, amelyet nap mint nap meg kell hoznia házastársa jóléte, kapcsolatuk fejlődése, gazdagítása érdekében. Döntés arról, hogy időt, energiát és pénzt fektetünk be ennek a célnak a megvalósítása érdekében. Olyan elköteleződés, hogy történjen bármi, kitartunk egymás mellett.  Tovább