Horváth György:
– Ugyanazon kacagott és sírt? (…) Nahát! Milyen furcsák az emberek! Nahát! (…)
– Nem furcsák, csak esendőek – aztán még hozzáfűzte:
– Néha merészek ugyan, ha hitegetniük kell másokat, vagy talán önmagukat,
de mégis olyan gyengék, mint a hígra főzött kávé.