Mint a fazekas…

Giovanni Pico della Mirandola: Nem alkottunk sem éginek, sem földinek, sem halandónak, sem halhatatlannak, hogy önmagadat amilyennek csak akarod, döntésed és rangod értelmében magad alakítsd ki, s mint a fazekas, abba a formába gyúrd át, amelyik tetszik. Lelked végzéséből lesüllyedhetsz az alacsony, állati világba, és újjászülethetsz a felsőbb, az Isten világába.  Tovább

A szeretet szeme

Müller Péter: Akit az ember szeret, abban följebb néz. Nemcsak azt látja, aki – hanem azt is, akivé lennie kell. (…) Ez a tekintet, vagyis a szeretet szeme a bölcs emberé, aki meglátja a másikban a szebbik, igazi arcát. Meglátja a hernyóban a lepkét. Benne van, csak meg kell szülnie még. Le kell tépnie magáról a hernyóságát, s ki kell bontania a színes szárnyait. Látni a párodban vagy a gyerekedben a „lepkét” – ez a szeretet... Tovább

Az élet pillanatokról szól

Oravecz Nóra: Nem a nehéz időszakok maradnak meg, hanem az, amikor jól érezted magad. Pillanatokat kell teremteni, olyanokat, amikre emlékezni fogsz, jól kell érezned magad, mert másképp semmi értelme. Az élet pillanatokról szól, azokról, amiket magaddal viszel, és azokat bizony csak úgy tudod megszerezni, ha élsz. Néha bátran, máskor meg még bátrabban.  Tovább

A jelenés pillanatában

Márai Sándor: Vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és a legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek el, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, a jelenés pillanatában.  Tovább

Csak magokat…

Anthony de Mello: Egy asszony azt álmodta, hogy a piacon betért egy teljesen új üzletbe, és legnagyobb meglepetésére Istent találta a pult mögött. – Mit árulsz itt? – kérdezte. – Mindent, amit a szíved kíván – válaszolta Isten. Alig mervén hinni a saját fülének, az asszony elhatározta, hogy a lehető legjobb dolgot fogja kérni, amit emberi lény csak kívánhat. – Lelki békét, szeretetet és boldogságot, bölcsességet és... Tovább

A mennyország itt van

Osho: Én csak azt tekintem vallásos embernek, aki valami szépet hoz létre, aki a világhoz az örömével, a boldogságával járul hozzá, aki ünnepli azt a tényt, hogy létezik, aki kinyílt, mint egy virág, melynek szirmait beragyogja a nap, leveleit lágy eső permetezi, és táncol a szélben. Persze, a vallást így még soha nem határozta meg senki, ahogy én teszem. Mindaz, amit eddig vallásnak neveztek, a vallás nevében tanítottak, az teljes mértékben... Tovább

A szeretet ereje

Antony de Mello: Nagypapa és nagymama összevesztek valamin, s nagymama annyira dühbe gurult, hogy nem szólt többet nagypapához. Másnap nagypapa már teljesen megfeledkezett a vitáról, de nagymama továbbra sem figyelt rá, és nem is szólt hozzá. Tehetett a nagypapa akármit, nem tudta a párját kihúzni sértődött hallgatásából. Végül is nagypapa hozzáfogott turkálni a szekrényekben és a fiókokban. Miután ez így ment egy darabig, nagymama már nem bírta... Tovább

A magány filozófiája

George Bernard Shaw: A magány gyönyörű, de nem olyankor, ha egyedül van az ember.  Tovább

A gondolat teremtő ereje

Dan Millman: Ha ellenállsz annak, ami történik veled, az agyad működésbe lép, és pontosan azok a gondolatok kezdenek kínozni, amelyeket te magad teremtettél meg.  Tovább

Az igazi

Márai Sándor: S egyáltalán, ezek az úgynevezett nagy találkozások, döntő pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valaki belép egy napon a szobába és tudjuk: aha, ő az?… Az igazi… mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behunyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van... Tovább