Nincs lehetetlen…

Oravecz Nóra: Ne keverd össze a kötődést a barátsággal. A barátság mulandó, eltűnik, a kötődés viszont a lelkedet köti a másikéhoz. Ezért szeretnél minél több időt tölteni vele, mert érzed, hogy többé tesz, erősít, feltölt. Többnek érzed magad már attól is, hogy ott van az életedben. Onnantól meg nincs lehetetlen.  Tovább

Mert együtt a legjobb…

Oravecz Nóra: Nincs olyan, hogy igazi. Szerintem. Olyan van, hogy jön valaki, és működik a kémia. Azt érzed, hogy érte képes vagy változni, lenyugodni, simulni, nő lenni, anya lenni, lassítani, adni, szeretni, ölelni, csókolni, harcolni, boldogan, és egy percig sem gondolkozol közben azon, hogy megéri-e. Hogy mi van, ha csak játszik veled. Mi van, ha ő is bántani fog, ha ez is fájni fog… Mert lesz olyan pasi, akinél ez meg sem fordul a fejedben, hiszen... Tovább

Csak érzed…

Oravecz Nóra: Van, aki mellett nem tudsz elmenni. Képtelenség. Meglátod, és egyszerűen érzed, hogy köze van hozzád. Nem tudod a hogyant, csak érzed: azt, hogy a tiéd, hogy hozzád tartozik, bele az életedbe. Nem kell keresni a pillanatokat, jönnek azok maguktól. Beszáguldanak az életünkbe és szebbé teszik azt.  Tovább

Élvezni azt, amit kapsz

Oravecz Nóra: A legszebb pillanatok ott vannak előttünk, minden egyes nap. Körbevesznek, meghatároznak – ha hagyjuk, ha észrevesszük, ha megengedjük nekik, hogy jöjjenek. Áramolnak ők, nem kell kérni. Jön minden, csak hagyni kell, és nem elvárni. Nem akarni, nem követelőzni, élvezni azt, amit kapsz.  Tovább

Hogy beburkolózhassunk…

Oravecz Nóra: Harci tankként törünk előre, célokat valósítunk meg; sőt ha kell, ugyanebből a páncélból időről időre letörünk egy darabot, hogy beburkolózhassunk azért, hogy biztonságban legyünk. Hogy senki se bánthasson. Hogy ne férjenek hozzánk. A lelkünkhöz. (…) Mert az életet végigcsinálni csak sértetlenül, védve jó.  Tovább

Kinek mi az útja

Oravecz Nóra: Szerintem fontos, hogy kiben mi van. Hogy kinek mi az útja, hogy rálépjen, hogy higgyen benne, hogy merjen lépni, és ne foglalkozzon azzal, ha valaki le akarja róla rugdosni. Egyszer kell kibírni, meg még egyszer, utána talán már sokkal könnyebb, harmadszorra meg már nem is fog érdekelni, hogy más mit mond. Az utad viszont annál inkább, amin a megérzéseid visznek előre. Nem kell más, csak hit abban, hogy amit érzel, az a tuti. Tudni, hogy... Tovább

Az élet pillanatokról szól

Oravecz Nóra: Nem a nehéz időszakok maradnak meg, hanem az, amikor jól érezted magad. Pillanatokat kell teremteni, olyanokat, amikre emlékezni fogsz, jól kell érezned magad, mert másképp semmi értelme. Az élet pillanatokról szól, azokról, amiket magaddal viszel, és azokat bizony csak úgy tudod megszerezni, ha élsz. Néha bátran, máskor meg még bátrabban.  Tovább

Ami tölt egy életen át…

Oravecz Nóra: Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt,... Tovább

Amikor a helyeden vagy

Oravecz Nóra: Egy mosoly annál nagyobb és őszintébb, minél inkább a helyeden vagy. De oda kell kerülnöd, hiszen addig úgysem fogsz nyugodni. Az nem élet, amikor nem a helyeden vagy. Az szenvedés, kínlódás, szomorkodással teli pillanatok keveréke, valami, ami sohasem tesz majd boldoggá. A kérdés, hogy elhiszed-e, hogy lehet másképp, hogy van benned annyi erő, hogy eljuss oda, ahol az életed megváltozik.  Tovább

Türelmesnek lenni…

Oravecz Nóra: Türelmesnek lenni annyit jelent, hogy minden tőled telhetőt megteszel, és hiszel abban, hogy amikor eljön az ideje, oda kerülsz, ahol a helyed. Megteszel érte mindent, de tudod, hogy mikor kell elengedned a vágyadat. Nincsenek elvárásaid, elfogadod azt, ami jön, mert tudod, hogy mindig azt kapod, amire szükséged van, amit meg kell tapasztalnod, ami épít.  Tovább