Osho:
Én csak azt tekintem vallásos embernek, aki valami szépet hoz létre, aki a világhoz az örömével,
a boldogságával járul hozzá, aki ünnepli azt a tényt, hogy létezik, aki kinyílt, mint egy virág,
melynek szirmait beragyogja a nap, leveleit lágy eső permetezi, és táncol a szélben.

Persze, a vallást így még soha nem határozta meg senki, ahogy én teszem.
Mindaz, amit eddig vallásnak neveztek, a vallás nevében tanítottak, az teljes mértékben hibásnak és rossznak bizonyult. Ezek a tanítások nem segítettek felébredni, nem lettél tőlük boldog, nem ragyogták be örömmel, szépséggel és szeretettel az életedet; ehelyett inkább boldogtalanságot és szenvedést zúdítottak az egész emberiségre. Elítélték az emberi testet, bűntudatot keltettek benned, ahelyett hogy azt tanították volna, hogy az élet gyönyörű lehet ezen a világon.

Nem szabadságra neveltek, hanem az engedelmesség nevében szellemi rabságba kényszerítettek. Engedelmeskedj, fogadj szót, de kinek? Természetesen a papoknak, a gazdagoknak, a hatalmon lévőknek… magyarán, mindenkinek, aki abban érdekelt, hogy engedelmes légy – de soha nem önmagadnak….

A mindenség kész megadni neked a mennyországot most azonnal.
Ám te folyton csak halogatsz: a halál után úgyis a mennyország vár rád – gondolod.
Én azt tanítom, hogy a mennyország itt van és most, és sehol másutt nem létezik.
Ahhoz, hogy boldog légy, nincs szükség semmiféle előkészületre; csak fel kell ébredned.
A szeretethez pedig nem kell semmilyen tudomány.
Csak egy kis nyitottság, éberség, egy csöppnyi megértés, a többi pedig jön magától.