Az Indonéziában honos Goffin-kakaduk laboratóriumi körülmények között képesek eszközöket készíteni és használni, majd a fortélyokat egymástól ellesni – ez az első eset, amikor megfigyelték a madarak közötti tapasztalatátadást.

A Bécsi Egyetem, az Oxfordi Egyetem, valamint a németországi Max Planck Intézet kutatói kísérleteiket a Proceedings of the Royal Society B folyóiratban ismertetik.

A Goffini-kakadu (Cacatua goffini) a papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez és a kakadufélék családjához tartozó faj. A fehér tollazatú madarak az indonéz Tanimbar-szigetek erdeiben élnek, táplálékuk magvakból és gyümölcsökből áll. Életmódjáról keveset lehet tudni, s nincsenek adatok a Goffini-kakaduk eszközhasználatáról sem, hiszen a vadon élő egyedek nem építenek fészket – olvasható a PhysOrg hírportálon.

A Bécsi Egyetemen végzett megfigyelések során a kutatók azt észlelték, hogy a Figaró névre hallgató felnőtt hím egyed lehasít egy csíkot az aprócska furnérlemezből, majd az így készített eszköz segítségével elérhető távolságba görgeti a rácson túl lévő mogyorószemet.

A továbbiakban a nemzetközi kutatócsoport arra kereste a választ, hogy ez az invenció átadható-e a Goffini-kakaduk más egyedeinek. Ennek érdekében a madarakat két csoportra osztották: az elsőbe tartozó három hím és három tojó megfigyelhette, hogy miként készíti, majd használja Figaró az ügyes kis eszközt. A kontrollcsoport esetében viszont a pálcikát és a mogyorószemeket az asztallap aljára szerelt mágnesek segítségével mozgatták. A bemutató után mindkét csoport egyedei elé egy-egy kész eszközt helyeztek, s megfigyelték, hogy alkalmazzák-e azt a csemege megszerzésére, s ha igen, miként. Mint kiderült, az első csoport mindhárom hímje ügyesen használta az eszközt, ami nem mondható el a három tojóról, sem a kontrollcsoport tagjairól.

A három hím viszont nem csupán utánozta Figarót, „aki” a végénél megragadott eszközt különböző magasságban dugta át a rácson, majd a mogyorószemeket maga felé görgette, fokozatosan „átállítva” a furnércsík pozícióját, ahogy egyre közelebb került a táplálék. Tehetséges tanítványai viszont a földre fektetett eszközzel gurították ki a csemegét, s ez a módszer sokkal hatékonyabbnak bizonyult, mint az eredeti eljárás, vagyis a tanítványok felülmúlták mesterüket.

„A kísérletek azt tanúsítják, hogy a kakaduknak szükségük volt az „oktatásra”, ám nem kopírozták le az eszközhasználatot, hanem saját stratégiát dolgoztak ki” – hangsúlyozta a kísérleteket irányító Akice Auersperg, a Bécsi Egyetem kutatója.