Egyéni kihívások

Paulo Coelho: Az igazi mester nem az, aki az ideális útra tanít, hanem több utat is megmutat a tanítványának, míg az végül rátalál arra az egyre, amelyik elvezeti a saját sorsához. És attól a pillanattól kezdve nem segíthet neki, hiszen a kihívásai egyéniek.  Tovább

Észrevenni a szépet

Camille Pissarro: Boldogok azok, akik észreveszik a szépet olyan helyeken, ahol mások semmit sem látnak.  Tovább

Tudatosságból cselekedni

Tolle: Ha a jelen pillanat tudatosságából cselekszel, bármit is teszel – akár a legegyszerűbb dolgokat is -, tettedet a minőség, a gondoskodás és a szeretet érzése itatja át.  Tovább

A lélek himnusza

San Juan De La Cruz: Most, ó lélek, te minden teremtménynek legszebbike, ki sóvárogva vágysz megtudni, hol lakozik Szeretted, hogy felkeresd Őt és egyesülj Vele, ím eláruljuk neked: te magad vagy az Ő lakozóhelye… Titkos kamrája, rejteke.  Tovább

Egyszerűen boldognak lenni

Tatiosz: Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni – sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a... Tovább

Összegzés

Don Juan: Az ember életében szükség van az összegzésre. Az életről, amit eddig megélt. Az érzelem-töltetek rendezésére, emlékek, remények, félelmek feltárásának formájában. Újraélni az élettapasztalatok összességét azáltal, hogy felidézzük annak minden lehetséges apró részletét. És ez az összegzés felszabadítja a bennünk bebörtönzött energiákat. Felszabadítva ezáltal bennünket.  Tovább

Lemondani

Hamvas Béla: Ha az ember helyesen él, veszteségeinek arányában nő. Lemondani. A szóról is lemondani. Lemondani, szól Lao-ce, annyi, mint egésznek maradni. Görbének lenni annyi, mint egyenessé válni. Üresnek lenni annyi, mint megtöltetni, széttépettnek lenni annyi, mint megújulni. Az öregkori művek fénytelen hangjában és kopár színtelenségében ez a lyukas görbeség, ez a széttépett üresség –, itt áll Oidipos akkor, amikor azt mondja: Csak, ha... Tovább

Emberi mivoltunkban…

Vavyan Fable: Nem tudom, mi van velünk, maiakkal. Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban. Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét, a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég... Tovább

Hogy újra együtt repülhess a madaraddal

Paulo Coelho: Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, fénylő, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan állat, amely szabadon repülhet az égen, boldoggá teszi azt is, aki nézi. Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő, és beleszeretett. (…) A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat. De egy napon arra gondolt: mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? És megijedt. (…) És... Tovább

Lásd meg…

William Blake: Egy homokszemben lásd meg a világot, Egy vadvirágban a fénylő eget, Egy órában az örökkévalóságot, S tartsd tenyeredben a végtelent.  Tovább