Vavyan Fable:
Nem tudom, mi van velünk, maiakkal.
Eszünkbe se jut, hogy lassítsunk, és ott keressük örömeinket, ahol meg is találjuk: emberi mivoltunkban.
Lélekszakadva rohanunk el önmagunk mellett, már kölyökkorunkban, hiszen készen kapjuk fantáziánk pótszerét,
a színes képek áradatát, holott nem volnánk rászorulva, mert ez a sok silány villódzás a képzeletünk bokájáig sem ér. Hazug, hamis igényeket táplálnak belénk, s ha nem vagyunk elég jó viszonyban önmagunkkal, el is hisszük,
hogy önszántunkból és igazából vágyunk a temérdek haszontalanságra.
Egyszer csak összeroppanunk e sok fölös teher alatt.