Falat emelünk…

Krishnamurti: A szeretet egyike a legnehezebben megérthető dolgoknak. Semmiféle intellektuális késztetés nem eredményezhet szeretetet, semmiféle módszer, eszköz vagy önfegyelem nem képes erre. A szeretet olyan állapot, amelyben megszűnnek az én tevékenységei, ez nem következhet be azáltal, ha pusztán elfojtjuk vagy megfegyelmezzük e tevékenységeket. A tudatosság minden szintjén meg kéne értenünk énünk tevékenységeit. Időről időre megéljük... Tovább

Minden nap tele van ajándékkal

Shakti Gawain: Minden egyes nap teli van számtalan leckével és tanítással, ám ezek igazából ajándékok, csak álruhába bújtatva. Eleinte gyakran ellenállunk ezeknek az élményeknek, s azt kívánjuk, bárcsak valami más történne helyettük! Tanuljuk meg azt mondani magunknak, hogy „Az élettől most ajándékot kapsz” és a tanulási folyamat máris könnyebbé válik. Folytassuk így: „Az élet olyasmit tanít meg neked önmagadról, amit igazán... Tovább

A hála érzése

Osho: Légy olyan hálás a Létezésnek, amennyire csak lehetséges – apró dolgokért is, ne csupán a nagy dolgokért… a puszta Lélegzésért. Semmilyen jogos követelésünk nem lehet a létezéssel szemben, ezért minden, amit kapunk: Ajándék. Legyen benned egyre több és több Hála és Köszönet; engedd, hogy ez legyen benned a legmeghatározóbb. Légy hálás mindenkinek. Ha megérted a hálát, akkor hálát érzel azokért a dolgokért, amelyeket... Tovább

Fullasztó szavak

Elizaberth Gilbert: …A bölcs jógik szerint az emberi élet minden szenvedését – és minden örömét – a szavaink okozzák. Szavakat kreálunk, hogy leírjuk az élményeinket, aztán ezek a szavak maguk után húzzák a velük járó érzelmeket, amik ölebként rángatnak minket a pórázukon. A saját mantráink bűvöletébe esünk (Egy rakás szerencsétlenség vagyok… Magányos vagyok… Kész csődtömeg vagyok… ), és ezeknek a kijelentéseknek saját... Tovább

Találkozz magaddal!

Müller Péter: Akár egyedül élsz, akár párkapcsolatban vagy a legnépesebb családban, legyen valahol egy hely, ami csak a tiéd. Teremts időt, hogy minden nap legalább egyszer találkozz magaddal. Nem könnyű. Nem csak a rohanás miatt. Hanem mert nem neveltek rá, hogy a magányod: szent. Arra sem, hogyan tudsz találkozni önmagaddal. Rendszerint menekülünk magunktól. Ha máshogy nem, bámuljuk a televíziót, vagy hosszan időzünk olyan emberek között, akikhez... Tovább

A bölcsesség maga az út

Tatiosz: A bölcsesség nem állomás, ahová egyszer megérkezel. A bölcsesség maga az út; a te bölcsességed az, ahogyan utazol rajta. Aki túl sebesen vágtat, nem látja a tájat.  Tovább

Korlátok nélkül

Osho: A társadalom fél, nagyon fél azoktól, akik ismerik önmagukat. Nekik ugyanis van egyfajta hatalmuk, egyfajta aurájuk és vonzerejük, azaz karizmájuk, ami képes a fiatal, még életteli embereket kiemelni a hagyományos rabságból… Egy megvilágosodott embert nem lehet rabszolgává tenni. Ez a probléma: őt nem lehet bebörtönözni… Mindenképpen nehéz befogadni egy olyan géniuszt, aki tud valamit a bensőről, hiszen belőle elkerülhetetlenül... Tovább

Minden megvan írva?

Hermann Hesse: Minden ember több önmagánál. A világegyetemhez mérten ugyan csak egy kis pötty, de neki is megvan a saját története, és minden ilyen történet fontos, mert egyedi. És ebből épül fel világegyetemünk. Minden ember élete lehetőség arra, hogy megtalálja az utat, ami elvezeti sorsához. De vajon rábízhatjuk-e magunkat a sorsra? Jó úton haladunk-e? Ki az igazi barát? Milyen az igazi szeretet? Ha van, akkor tulajdonképpen milyen is Isten? Van-e... Tovább

Egyszerűen boldognak lenni

Tatiosz: Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni – sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét. Az úton járni, majd végigmenni, a... Tovább

Tedd színesebbé az életed!

Arthur Schopenhauer: Valóban hihetetlen, hogy kívülről nézve milyen semmitmondóan és jelentéstelenül, belülről tekintve mily tompán és gondolattalanul folydogál el a legtöbb ember élete. Fakó vágyakozások és kínok, álmodozó ődöngés a négy életkorszakon át a halálig, amit triviális gondolatok sora kísér. Olyanok ezek az emberek, mint az óraművek, melyeket felhúztak. S amelyek járnak, de nem tudják, miért; s valahányszor egy embert nemzenek... Tovább