Arthur Schopenhauer:
Valóban hihetetlen, hogy kívülről nézve milyen semmitmondóan és jelentéstelenül,
belülről tekintve mily tompán és gondolattalanul folydogál el a legtöbb ember élete.
Fakó vágyakozások és kínok, álmodozó ődöngés a négy életkorszakon át a halálig,
amit triviális gondolatok sora kísér.
Olyanok ezek az emberek, mint az óraművek, melyeket felhúztak.
S amelyek járnak, de nem tudják, miért; s valahányszor egy embert nemzenek vagy megszülnek,
az emberi életnek ezt az óraszerkezetét újra felhúzzák,
hogy a már számtalanszor elismételt kis gépi dallamot eljátssza.