Az emberi világ nagy szava: a szeretet…
Másik nagy szava: a boldogság.

A boldogság sohasem közös… Mindenki a maga számára boldog, ahogy mindenki a más számára szeret.

Ezért a boldogsággal a magány jár együtt, ahogy a szeretettel a közösség.

A magányos ember nem tudja, mit jelent szeretni. Nem kívánja a közösséget.
Nem akar együtt élni. Életének értéke: a boldogság.

Persze a világ nem csak ezt a két szót ismeri.
A Szeretet és a Boldogság mellett ott van:
a Tudás, a Szépség, a Hatalom, a Béke, a Szenvedés.

A lét tele van nagy szavakkal, ahogy tele van lelkekkel, és minden léleknek megvan a maga nagy szava.

Az Első Lélek az érzés fölötti érzésben él, abban az örömben és gyönyörűségben,
amely a legelső, s amely mélyebb, mint a szeretet, mélyebb, mint a szenvedés,
mélyebb, mint a tudás, a szépség, a hatalom, mélyebb, mint a béke olyan mélyen van,
hogy oda könny nem ér le soha:

a Boldogság ez, amelyből az istenek születtek.

Elég, ha egy ember Beethoven IX. szimfóniájára gondol, Schiller Öröm-ódájára és Dionüszoszra.
Elég, ha az ember arra gondol, hogy miképpen rohannak ma a tőzsdére, színházba, könyvekért,
mulatságba, sportba egyetlen csöpp örömért.
Elég, ha az ember elgondolja, hogy miképpen házasodnak, szerelmesek, barátkoznak, harcolnak,
játszanak egy percnyi boldogságért.

A modern ember törekvése: öröm és boldogság.

Hamvas Béla