Nem az, aminek gondolod!

Egyfolytában a jelenlét állapotáról beszélsz, mint ami mindennek a kulcsa.
Intellektuálisan, azt hiszem, megértettelek, de nem tudom, hogy megtapasztaltam-e már valaha is igazán ezt az állapotot. Azon tűnődöm, vajon arról van-e szó, amire gondolok vagy valami teljesen másról?

Nem, az nem az, aminek gondolod! Ugyanis nem gondolkozhatsz a jelenlétről. Az elme képtelen azt megérteni.
A jelenlét megértése a jelenlét átélése. Végezz el egy egyszerű kísérletet!
Hunyd be a szemed, majd mondd magadnak:
„Kíváncsi vagyok, vajon mi lesz a következő gondolatom?” Aztán válj nagyon éberré, és várj a következő gondolatra! Légy olyan, mint az egérlyukat figyelő macska! Lesd meg, milyen gondolat bújik elő az egérlyukból? Próbáld ki ezt most!

Nos?
Elég sokáig kellett várnom, amíg egy gondolat fölbukkant.
Pontosan. Amíg az intenzív jelenlét állapotában tartózkodsz, mentes vagy a gondolattól.
Csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber. Abban a pillanatban, ahogy tudatos figyelmed egy bizonyos szint alá csökken, befut a gondolat. A mentális zaj visszatér, s a csönd elveszett. Visszatértél az időbe.

Egyes Zen mesterek állítólag úgy tesztelték tanítványaik jelenlétének szintjét, hogy hátuk mögé lopakodva hirtelen rájuk húztak egyet a botukkal. Meglehetősen sokkoló élmény…
Ha a tanítvány teljesen a jelenlét és az éberség állapotában volt – vagy ahogy hasonlatával Jézus mondta: „Csípőtök legyen felövezve, és égjen a lámpásotok!” -, akkor észre kellett vennie mestere közeledtét, és kivédte az ütést, vagy kilépett előle. Ha azonban testét ütés érte, az azt jelezte, hogy elmerült gondolataiban, más szóval: nem volt jelen, tudattalan volt.
A mindennapi életben akkor tudsz a jelenben maradni, ha mély gyökerekkel kapcsolódsz önmagadhoz. Máskülönben a hatalmas erejű elme vad folyóként ragad magával.

A jelenlét állapota bizonyos értelemben a várakozáshoz hasonlítható. Néhány példabeszédében Jézus a várakozás hasonlatát használta. Ez nem a szokásos, unalommal vagy nyugtalansággal kísért várakozás, amiről már beszéltem, s ami a jelen elutasítása. Ez nem olyan várakozás, amelyben figyelmed egy jövőbeli pontra összpontosul, s ahol a jelen csak kellemetlen akadálynak számít, ami meggátol áhított célod elérésében.

Létezik egy minőségileg ettől eltérő várakozás, ami a teljes éberségedet igényli.
Bármelyik pillanatban történhet valami, és ha nem vagy tökéletesen ébren, ha nem vagy teljesen csöndben, akkor lemaradsz róla. Jézus erről a fajta várakozásról beszél!
Ebben az állapotban teljes figyelmed a mostra irányul. Semmi sem marad belőle álmodozásra, gondolkozásra, emlékezésre, jövővárásra. Nincs benne feszültség, nincs benne félelem, csak éber jelenlét. Egész lényeddel, tested minden sejtjével jelen vagy. Ebben az állapotban „éned”, akinek múltja és jövője van – ha tetszik: személyiséged -, már aligha van ott. Mégsem veszett el semmi értékes. Te továbbra is lényegében önmagad vagy. Történetesen teljesebben vagy önmagad, mint korábban bármikor. Még pontosabban fogalmazva: csak most vagy valóban önmagad!

„Légy olyan, mint a szolga, aki ura visszatértét várja!” – mondja Jézus.
A szolga nem tudja, hogy melyik órában érkezik meg mestere. Így hát fönn marad, éberen, egyensúlyban „lebegve”, nyugalomban, csöndben, nehogy elmulassza a mester érkezését.

Egy másik példabeszédében Jézus az 5 balga (tudattalan) hajadonról szól, akiknek nincs elég olajuk (tudatosságuk), hogy lámpásukat égve tartsák (a jelenben maradja-nak), s így elszalasztják a vőlegényt (a mostot), és emiatt nem jutnak el a menyegzőre (a megvilágosodáshoz).
Ellenpárjuk az 5 bölcs hajadon, akiknek elegendő lámpaolajuk van (tudatosak maradnak).

Még maguk az Evangéliumot író apostolok sem értették ezen példabeszéd értelmét, így az első félreértelmezések és torzítások már a lejegyzésekor belekerültek a szövegbe. További téves értelmezések következtében a valódi jelentés aztán már teljesen elveszett. Ezek a példabeszédek nem a világ végéről szólnak, hanem a pszichológiai idő végéről! Az egós elmén való túllépésről – transzcendenciáról -, és arról a lehetőségről, hogy a tudatosságnak egy teljesen új állapotában élhetünk.

Eckhart Tolle